|
|
Kategória: Szüléstörténetek "Te még nem sírsz!" avagy Hanga születéseSokféle szüléstörténet olvastam itt, gondoltam leírom az én második szülésemet, ami gyors, könnyű és igazán vidám volt. Nem tudok túl jól fogalmazni és nem is igazán adja vissza az írásom a jókedvet, de azért megpróbálom.Nem kellett sokáig várnunk, még az első hónapban a pocakomba költözött a hugi. Nem volt problémamentes a terhességem első fele, mégis úgy döntöttem, nem fogadok orvost és szülésznőt, az Sztk-ban igyekeztem mindig egy orvoshoz bejutni, aki nem volt érzelgős, de udvarias volt és minden kérdésemre válaszolt. Először a 10. héten véreztem be, akkor nem tudták még, hogy mitől, pihenésre ítéltek és vártunk. Másodszor a 14. és a 17. hét között jelentkezett vérzés, több-kevesebb, ekkor derült ki, hogy a méhszájnál tapadt a lepény, ez okozta. Szerencsére elnőtt onnan, így rendben, különösebb idegeskedés nélkül folytatódott a terhességem. Október 13-án reggel viszonylag erős fájásokra ébredtem, így a páromat nem engedtem el dolgozni, hátha szülés lesz. A fájások szépen 10 percenként jöttek egész nap, így késő délután párom unszolására besétáltunk a kórházba vizsgálatra, de természetesen feleslegesen, mert csak jóslófájások voltak. Az ügyeletes doki, aki afrikai lehetett (nagyon fekete volt), rossz magyarsággal azt írta a papíromra, mikor elengedett, hogy ”beindult szülés esetén a kismamát visszaváltjuk” Hurrá, csereszavatos lettem. A másnap eseménytelenül telt, még egy kóbor keményedésem sem volt, Hanga nyugodtan ücsörgött a pocimban. Teleettük magunkat karfiollevessel és babfőzelékkel, ennek később jelentősége lesz. Este lefeküdtünk, fél 12-kor ébredtem fel, nem volt kényelmes a fekvés, pisiltem, mászkáltam, fájtam. Egy óra felé ébredt fel a párom, akkor én már tudtam, hogy szülés lesz, de nem akaródzott elindulni. Fél 2-kor mégiscsak riasztottuk anyósomat, hogy jöjjön vigyázni a Hajnira, mert megyünk szülni. Hamar ideért a taxi és azzal mentünk be az öt percre levő kórházba, mert már a hideg is rázott, gyakran jöttek a fájások. Nagyon kedves szülésznő fogadott, megvizsgált, előkészített és szólt az ügyeletesnek, hogy ő is nézzen rám. Ekkor kétujjnyi volt már a tágulás, elfoglaltuk a szülőszobát, kedélyesen beszélgettünk két fájás között és vártunk. Néha rám néztek, de hagytak nyugiban. Fél négy felé szóltam, hogy megyek kakilni, hiába kaptam beöntést, „ingerem volt”. Pityu kikísért a wc-re, erre összeszaladt két doki, meg a szülésznő és felrángattak, hogy ez már a baba lesz, nehogy a mosdóban pottyanjon már ki. Persze az ajtóban összecsináltam magam, csak néztek, én zavartan nevetgéltem, hogy bocsi, de én szóltam. Lemosdattak, visszafektettek és a doktor úr leszidta a szülésznőt, hogy biztos sok volt a beöntés. Én mondtam neki, hogy ne csodálkozzon, ez a karfioltól és a babtól van, erre hangosan röhögve mesélte a másik ügyeletesnek, hogy mit ettem. Szóval fájdogáltam tovább, negyed öt körül burkot repesztettek. Beszélgettem a szülésznővel, mesélte, hogy 5 lánya van, emlékszem simogatta a karomat, én meg annyit bírtam fájások után kinyögni, hogy „Úristen 5 lány!” Végre eljött a kitolás ideje, nyomhattam. Másodikra kibukkant a buksi félig, hallottam a sírást, ekkor szólt a doki a lábam között, hogy „Te még nem sírsz!” Ezen muszáj volt vigyorogni. Október 15-én 4 óra 42 perckor megszületett Hanga baba, hasamra fektették, mikor nem pulzált többet a köldökzsinór, elvágták és elvitték mérni, fürdetni. A szülőszobán három órát voltunk, mivel sok szülés volt, „ottfelejtettek” Mindent összegezve, mindenkinek ilyen gyors, könnyű és vidám szülést kívánok! (A cikket beküldte: freddiekrueger)
|