|
|
Kategória: Szüléstörténetek Sok szüléstörténet között, tessék itt van az enyém isAz én kis szüléstörténetem. Október 14. csütörtök: reggel úgy keltem fel, hogy már kicsit fájt a jobb oldalon a csípőmnél és a derekamnál, de nem olyan erősen, csak tompán, mintha megnyomtam volna éjjel alvás közben, meg nem is szenteltem akkora figyelmet neki.Este fél 7-re párom hazaért, és 8 órakor kikapcsolta a TV-t, hogy no alszunk (meg kell mondanom, kicsit kiakadtam, mert szerettem volna, ha lett volna egy kis etyepetye :D). Én viszont nem bírtam aludni, forgolódtam az ágyban. Olyan háromnegyed 9 felé lementem wc-re, utána visszafeküdtem, de csak nem bírtam aludni. Majdnem pontosan 9-kor megfordultam az ágyban a másik oldalamra és érzem, pukk és elönt valami... Néztem nagyot, és izgatott lettem, hogy csak nem? Megtapogattam a gatyámat, ami csupa magzatvíz lett, és elkezdtem a mélyen alvó páromat keltegetni: - Szívem kelj, mert szivárog a magzatvíz.. Megébredt és tiszta kómásan közölte velem, hogy jól van, feküdjek le aludjunk reggelig. Aztán keltegettem tovább, hogy most nincs idő aludni, keljen fel, megyünk a kórházba. Aztán lementem megint (de természetesen az izgatottság elmúlt és nyugodt fejjel csináltam mindent tovább) és megnéztem a wc-n, hogy az-e és hogy minden oké. Aztán akartam anyósomnak szólni, hogy mi a helyzet, de ő már elment aludni, csak apósom volt kint a nappaliban, aki TV-t nézett. Mikor mondtam neki, először azt hitte, hogy valami eltört és a wc-ben folyik a víz (hangos volt a TV, nem hallotta először tisztán) aztán elmondtam még egyszer neki, és kérdezte, hogy most mi a teendő, én mondtam kórházba kell menni, most már nincs visszaút, szülni fogok. Aztán felmentem a szobába és felkeltettem párom, bepakoltam a maradék cuccom a táskába, hívtam nagymamám, hogy mi van, Ő meg apumat hívta, hogy forduljon vissza (épp munkába tartott) és vigyen be minket. No amíg apa megérkezett én letusoltam és átöltöztem. Durván 10-re beértünk a kórházba, de nekem odafele már elkezdődött a fájás, ami 8-10 perces volt. Közben már az egész family lett tájékoztatva hogy megyünk szülni és nagy volt az izgalom. (De ilyenkor ki nem izgul? ...ÉN!) A kórházban bementünk a szülészetre, ott át kellett öltöznünk párommal egy Zöld ruciba (nekem ugye csak az lehetett, páromnak elég volt ha magára veszi a ruhájára, de ő is csak azt vette fel :D) Bementem egy kis szobába, ahol az Orvos volt és a szülésznő. Leborotvált, megnézte, hogy mennyire vagyok kitágulva (egyujjnyira voltam). Kicsit kellemetlen volt a szappan, csípte azt a részem rendesen, mintha szétvagdosták volna és ráöntöttek volna egy adag alkoholt.. Aztán alá kellett írnom 2 papírt (ha jól emlékszem) és utána a szülésznő bevitt minket abba a szobába ahol szülni fogok (közben már 5 perces fájásaim voltak). Párom és apám elmentek vásárolni, mert nem vittünk innivalót, és én meg szomjas voltam. Anyum maradt velem addig, és amíg ő beszélgetett az egyik szülésznővel, én megkaptam a beöntést. Nem volt annyira kellemetlen, csak rossz érzés volt, hogy valami meleg megy fel benned mintha (bocsi) visszafele folyna a hasmenés... Amikor végeztünk mondta, hogy amíg bírom tartsam bent, hehe jó vicc, hogy tartsam bent amikor közbe fájásaim vannak? Nah lényeg, hogy kb. 1 perc után sprint wc... Kivételesen még több időt töltöttem a wc-n, mint szoktam, és olyan érzésem volt, mintha kényszeresen tettek volna be egy szaunába, annyira izzadtam, közben persze hozzájöttek a mensi görcsök, amik még jobban megszépítették az életemet azokban a percekben. Végül teljesen végeztem, kimentem és bementem a vajúdó szobámba, ott a szülésznő megint megnézte, mennyire tágulok és kért, hogy ha érzem, hogy jön a fájás szóljak, mert akkor nyúl fel és nézi meg. Hát nagyon fájt, de kibírtam. Aztán mondta, sétáljak... Kint az előtérben anyum meg párom voltak és figyeltek engem, hogy mikor fogok összeesni... Mikor jött egy fájás eléggé összegörnyedtem, de meg bírtam állni a lábamon, és közben küldtem el anyámékat majdnem a fenébe, hogy nehogy hozzám nyúljanak... De a humorérzékem itt se hagyott el, amikor a legjobban fájt, csak röhögtem, hogy ilyen nincs (és mégis van)... Közben hányingerem is volt, és úgy éreztem mindjárt kitálalok, de nem tettem. (Megjegyzem a szülésznő mondta, hogy ha majd elhagy a humorérzékem, akkor már jó :D, hát végig megmaradt...) Aztán éjfél fele be lettem invitálva a kádba, hogy HÚÚÚ ott JOBB lesz... Az elején élveztem, hogy nagy kádban elterülhetek, és nem szorulok be, de egy óra múlva már ki akartam jönni, de akkor kaptam egy NOSPA szurit, természetesen izomba, hogy véletlenül se legyen kellemesebb. Közben szépen csökkentek a fájások közti idő... Durván 3 óra alatt lecsökkent egypercesre. Mondjuk, amikor a kádból kiszálltam nem tudtam eldönteni, hogy fázok, vagy melegem van.. A zöld rucit visszavettem és úgy járkáltam kicsit meg inogtam, mert eléggé fájt, de már nem úgy ahogy az elején hanem éreztem, hogy tolni kell... (sacc éjjel 2 után lehetett ez). Aztán meguntam a zöld ruhában lenni és mondtam, hogy én leveszem.. Az utolsó órákat "bőrruciba" csináltam végig (jobb volt, bár az ágyon nagyon nagyon tudtam fázni ). Közben szülésznő megint jött, hogy amikor a tolóérzés van, akkor szóljak és ahogy bírok nyomjak, Ő addig felnyúl megnézi, hogy mi a helyzet, közben tágított, ami felért egy kínzással. 3 óra fele négyujjnyira voltam nyitva. Ja és azt meg kell jegyeznem, kaptam egy szúrós barátot (tűt). 6 órás vajúdás után az ember kap egy kis injekciót, hogy gyorsabb legyen a szülés... Meg kell jegyeznem, hogy már annyira aludhatnékom volt, hogy a tolófájások között aludtam, na meg oldalra fordultam, fogtam meg karmoltam az ágy rácsát és aludtam közben. Páromnak 1x szóltam, hogy masszírozza meg a derekamat, mert az egész végig le akart szakadni a lábammal együtt... (tényleg olyan érzésem volt, hogy valaki ki akarja tépni a lábaim). Aztán kb. 4 órakor a két szülésznő bejött és elkezdődött a szülés eleje... Párom ekkor vett részt abban, hogy fogta a kezem és a jobb lábam a csípőjére helyeztem. Mikor nyomnom kellett őt szorítottam, meg azt a rácsot. Aztán a fájásaim között képes voltam kérdezősködni és még az órát is nézni. 2 fájás között megnéztem, hogy már 5 óra van és megkérdeztem, hogy mennyi lehet még hátra... Hát a válasz annyi volt, hogy kb. még 4 nyomás és kint van, hát én nyomtam vagy 20-at is. Végül a dokit behívták, mikor már elkezdett látszódni a feje és amikor már kezdtem úgy érezni magam, mint akit félig megvertek, közölte a szülésznő, hogy amikor nyomok, akkor fog az orvos nekem gátat vágni... Nahh jött a nyomhatnék és végig éreztem, ahogy az orvos elvágja a gátam....Egy picit megijedtem és majdnem leálltam, de akkor kellett igazán nyomnom és hopp kijött a kis feje. Azt leálltam, és egy nagyon picit pihentem, amikor monda a szülésznő, hogy no most nyomjak még egy nagyot... Minden erőm összeszedtem és nyomtam, ahogy csak bírtam, persze doki a hasam nyomta és azt hittem, megőrülök, de már kint is volt a kicsi. Azonnal elkezdett sírni, és a hasamra tették, én kábultan és nagyon fáradtan annyit bírtam mondani, hogy megvan, ohh megvan :). Végül a szülésznők, várták a méhlepényt és kicsit meghuzigálták a köldökzsinórt ami fura érzés volt de nem fájt, doki odajött mondta, már levált és 3-4 nyomással a hasamon megint (közben már a kicsit elvitték megmosdatni és bebugyolálni) megkínzott, közben nyomnom kellett és kijött az is... A kíváncsiság persze úrrá lett rajtam, megnéztem. Aztán az orvos letisztított lent, és mondta, hogy most olyan érzésem lesz, mintha a kicsi még bent rugdosna (kitisztította a méhem valami fertőtlenítővel). Nahh az már tényleg igazán fájt és hangot is adtam neki, de csak annyi jött ki a számon, hogy au.... Aztán amíg lent rendbe tett, én nagyon elkezdtem remegni és bocsánatot kértem, hogy olyan nagyon remegek. Kaptam érzéstelenítőt (3-4 tűszúrás) és összevarrt, meg sem éreztem :). Végül úgy volt, hogy bent maradok a vajúdóban, de mivel jöttek még nők szülni így kénytelen voltam felkelni az ágyról, és átmászni egy majdnem fekvő székbe, hogy kivigyenek a szülőszobára. Annyira gyengének éreztem magam, épphogy át tudtam mászni arra a székre és aztán meg az ágyra... Végül 7 óra tájában sikerült elaludnom és délelőtt 11 után keltem fel. De mint akit agyonvertek, szédültem nagyon... És ez meg is maradt estig. A kicsit délután kaptam meg és onnantól kezdve velem volt. Nagyon jóérzés volt, hogy ott volt, de egybe kétségbe is voltam esve, hogy mit is kell vele csinálni, és hogy hogyan etessem meg... Tejem hála az égnek az első pillanattól kezdve van. Remélem tetszett a kis történetem, elnézést kérek, az esetleges írás hibákért, és a néhol hadarásért. (A cikket beküldte: Gerbilgirl)
|