|
|
Kategória: Komplikációk Méhszájzáró műtét és terhességMikor az orvos mondta, hogy meg szeretné csinálni a műtétet, elkezdtem keresgélni a neten, de alig találtam valamit, ezért gondoltam arra, hogy leírom, nekem hogy volt. Azóta ahogy látom, minden orvosnak más a véleménye, hogyan kell kezelni egy „könnyen nyíló méhszájat”, van aki szerint otthon fekvés, vagy kórházban fekvés, lehet gyógyszerezés, vagy műtét, és ezek vegyítése is. Az én orvosom a műtét mellett döntött.Egyébként van aki feleslegesnek tartja, mert azt mondják, hogy a méhszáj, ha akar úgyis kinyílik. Valójában nem tudom, hogy a szalag valóban tartotta-e a méhszájat, vagy e nélkül is rendben lett volna a terhességem, de legalább nem kellett végig feküdnöm, és megnyugtató volt a tudat is, hogy nem tud észrevétlenül kinyílni a méhszájam, mint legutóbb, hanem mindenképpen lenne jele. Az orvos miután elmondta, hogy szerinte miért kellene elvégezni, azt is elmondta, mik a kockázatok. Én megbízok az orvosomban, úgyhogy más véleményét nem kértem ki, de ő tényleg jól tájékoztatott, és nagyon alapos volt. A műtétnek az a kockázata, hogy mivel idegen anyag kerül a méhszájra, emiatt könnyebben el lehet kapni fertőzéseket, illetve maga az altatás, és azzal is "ijesztgetett" az orvos, hogy ritkán előfordul műtét alatt vetélés, vagy burokrepedés, de ez tényleg nagyon-nagyon ritka. Viszont mindent összevetve, kisebb a műtét kockázata, mint annak, ha nem csinálják meg. És valójában rutinműtétként csinálják, nem csinálnak belőle nagy felhajtást. Utána persze tilos a szex, a strandolás, és nagyon oda kell figyelni a higiéniára, nehogy elkapj valamit. 16. héten volt a műtét, úgy zajlott az egész, hogy hétfőn délelőtt befeküdtem a kórházba, aznap csak pihentem, aztán éjféltől nem ehettem, nem ihattam. Kedd hajnalban kötöttek be infúziót, magnéziumot kaptam így, hogy minél lazább legyen a méh. Reggel levittek a műtőbe, ott amíg készülődött az orvos, addig egy elég fárasztó műtősfiú próbált szórakoztatni, de nem voltak túl jó poénjai :). Az orvosom kedves volt, előre is elmondta, hogy mi fog történni, és akkor a műtőben is. Átfektettek a műtőasztalra, olyan formájú volt, mint egy szülőszék. Csak az előtt altattak el, mielőtt elkezdte a műtétet az orvos, hogy minél kevesebbet kelljen altatásba lenni, a baba miatt. Utána max fél órával már fel is ébredtem. Maga a műtét kb. 5-10 perc, és csak annyi, hogy egyetlen öltést varrnak a méhszájra, amit megkötnek, és majd a 37. héten veszik ki. Nekem szerencsére nem kellett erősebb méhlazítót sem adni, mert nem görcsöltem be. Aznap nem kelhettem fel, csak wc-re, a következő napokban pedig még enni felkelhettem, de más miatt nem. Engem az orvosom egy hétig bent tartott, nem volt gond, de azt mondta, óvatosságból inkább maradjak. Azután Magne-B6-ot szedtem, és még egy gyógyszert, és kb. 3 hetente jártam orvoshoz, nem kellett feküdnöm, de nem emelhettem, meg persze semmi fárasztót nem csinálhattam. A műtét előtt még nem nyíltam ki, csak elkezdett felpuhulni a méhszájam, de kb. a 30. hét után mondta az orvos, hogy érzi, hogy a szalag tart zárva, és jó, hogy megcsinálta. Úgy tervezte, hogy a 37. héten veszi ki a szalagot (méhszáj-záró szalagot), és mondta, hogy a kivétel kellemetlenebb lesz, de azután sem kell befeküdnöm a kórházba. Azonban előtte 3 nappal fájásaim kezdődtek, bementünk a kórházba, rögtön kivették a szalagot, ahogy kivették már egy ujjnyira nyitva voltam, és rá 2 órára már teljesen kitágultam. Így nekem szerencsére ezúttal minden rendben volt, csak a műtét előtt nagyon aggódtam, sok kérdésem lett volna, de nem tudtam, kitől kérdezhetnék. Jó lenne, hogy aki teheti, leírná a méhszájzárással kapcsolatos történetét, mert kevés cikk van ezzel kapcsolatban a neten! Mindenkinek boldog babavárást és babázást kívánok! (A cikket beküldte: kifa)
|