|
|
Kategória: Szüléstörténetek LilianVárva várt Lilian kislányunk születési története ez. Panaszkodni nincs okom, hisz nem volt hosszú vajúdás, a fájdalma örök emlék marad, de ez a fájdalom tett minket családdá, és mérhetetlenül boldoggá!25-én hajnalban vettem észre, hogy szivárog a magzatvíz, szóltam a páromnak, aki azonnal indulásra is kész volt, de szóltam neki, hogy maradjon még nyugodt, mert fájást nem érzek, pedig előző nap éreztem elég erőseket. Szépen lassan elkészülődtem, tusoltam, hajat mostam, összepakoltam, amit még szükségesnek gondoltam, de addig elmaradt, szóltam a szüleimnek is, hogy ma több mint valószínű, hogy meg érkezik a kis unokájuk. Reggel 8-ra odaértünk a Klinikára, mondtam, hogy szivárog a magzatvíz, a doktornő gyors vizsgálat után meg is erősített ebben, addig előkészítettek engem is és elkísérték apucit is "bemosakodni"! Háromnegyed kilenckor már a CTG-n hallgattuk kisbabánk szívverését, méhösszehúzódások viszont még nem akartak jönni, ekkor hozták be az első oxytocin adagomat, és burkot repesztettek, és mondták, hogy most menjek és sétáljak még nyugodtan az infúziós állvány kíséretében. Na, mikor ott felkeltem a szülőágyról, akkor sóhajtottam egy nagyot, kérdezte a szülésznő, hogy mi bajom, erre mondtam, hogy azt nem tudom, de nagyon rossz érzés, ebben a pillanatban elfolyt a magzatvíz. Utána a kedvesemmel és az oxyval kézen fogva kisétáltam a folyosó végére mert az ajtó mögött várt anyukám türelmetlenül, és nagyon izgatottan. Utána visszamentem, újra CTG, újra oxytocin újra semmi, és így tovább. . . Ekkor még a párommal nagyon jókat elnevetgéltünk. Pontosan déli 12 órát ütött az óra, mikor az ötödik dózist a fenekembe szúrták és indult a buli, olyan fájások érkeztek, hogy legszívesebben nekiálltam volna levakarni a falról a csempét, ekkor már sertepertélt körülöttem a doktornő és a szülésznő is. Itt jött el az ideje, hogy kérjek gázt, ami az első 5 percben nagyon jó volt, mert semmire nem emlékszem, úgy szívtam, mint aki prémiumot kap érte, viszont utána rossz érzés volt, mert a fájások még erősebbek lettek, én pedig alig-alig voltam már magamnál és nagyon rossz érzés fogott el, mondtam, hogy nem kell már a gáz. Ez még csak negyed óra volt 12 óra után, de már iszonyúan fáztam, és most már a falat is le tudtam volna bontani a csempe után, puszta kézzel... Kérdeztem a doktornőt, mennyi idő még körülbelül, azt mondta 15 órára baba lesz. Akkor azt hittem el ájulok, hisz még csak negyed óra telt el, ráadásul a fali óra egy helyben állt, egyfolytában háromnegyed 6-ot mutatott. Utána szinte röpültek az összehúzódások, viseltem ahogyan tudtam, néha csendben, néha nem tudtam csendben maradni. Közben nagyon jó volt, hogy a párom ott volt és fogta a kezem és borogatta, a számat az arcomat törölgette, és hogy éreztem a lélekjelenlétét. Majd elkezdődött. Azt a bizonyos ingert, amit kérdezgettek azt nem éreztem, csak azt, hogy most már nyomnom kell, mondtam is és megnézte a szülésznő, aki mondta, hogy akkor most már élesben megy, és kezdhetünk nyomni nagy levegő - egy, nagy levegő - kettő, nagy levegő - hármas szisztéma szerint. Amikor érzem, hogy jön a fájás. A másodiknál rákérdeztem, hogy sok van e még hátra mert még mindig nagyon fáztam és már iszonyúan fáradt voltam, azt mondta a doktornő még egy nyomás és megvan a feje. Odatette a baba fejbúbjára a kezem, a következőnél valóban kint is volt, de már nem csak a búbja, hanem az egész fejecske. Úgy éreztem széthasadok, aztán egy fordítás, a kis teste nehezebben akart, mert a köldökzsinór a kis nyakán volt, de vége volt és nagyon nagy boldogság fogott el, és mikor megláttam a boldog apuka örömkönnyeit is, akkor tudatosult, hogy család lettünk. Hisz 12 óra 54 perckor meglátta a napvilágot a mi csodálatos kislányunk Lilian, 3420 grammal és 50 centiméterrel. Nem volt egy hosszú nehéz szülés, de hogy örökre mély nyomot hagy-hagyott bennem az biztos. Igazán most érzem, hogy miért is születtem erre a világra. Nagyon boldogok vagyunk. És hálás vagyok mindenért a szülést vezető doktornőnek és a szülésznőnek is, amiért ennyire kedvesen és önzetlenül emberségesen bántak velünk. Kívánok mindenkinek, aki a gyermekáldás előtt áll hasonlóakat... És köszönöm, akik elolvasták, és akiknek tetszik, és azoknak is, akiknek kevésbé! (A cikket beküldte: Nyuszogó)
|