|
|
Kategória: Szüléstörténetek Egy éve történt...Lányaim 2010. április. 6-án lettek 1 évesek. Egy problémáktól mentes terhesség után viszonylag gyorsan és fájdalommentesen látták meg a napot! Egy barátnőm tanácsára írom most le születésük történetét.Mivel elég messze lakunk a kórháztól, így az orvosom úgy döntött, hogy a 34.hét közepén be kell vonulnom a kórházba. Ez egy csütörtöki nap volt, április 2. A szobatársam szintén egy ikres anyuka volt. Ő 2 nappal később,közel 38 hetesen megszült. Ezután egyedül maradtam a szobában. Ami valamilyen szinten jó volt, mert pihenhettem, de egyben unalmas is. A hétvége ami következett nagyon rossz volt. Ekkor már nagyon vizesedtem. Nem tudtam se feküdni, se állni. Hétfő hajnalban iszonyatos fejfájásra ébredtem, amit picit furcsálltam,mert egész terhesség alatt nem fájt. Kaptam a nővértől egy gyógyszert, majd visszafeküdtem aludni. Reggel 7 körül ébresztő volt. Mikor elmentem mosakodni, láttam hogy rózsaszínes folt van a bugyimon. Nem véreztem, de mikor jött az ügyelet orvos vizitre, gondoltam szólok neki. Mondta, menjek a vizsgálóba, majd ő is jön. Megvizsgált és közölte, hogy menjek pakolni, mert most szülni fogunk. Ekkor a méhszáj kétujjnyira volt nyitva. Szinte fel sem fogtam, mi történik. Felhívtam a párom, hogy fogja meg az előre elkészített táskát és induljon, ha bent akar lenni a szülésnél. Engem átkísértek a szülészeti részre. Az ügyeletes szülésznő nagyon aranyos volt. Elvégezte a borotválást és a beöntést. Az ezt követő fél órát azt hiszem nem kell részleteznem.. Miután letusoltam bekísért a szülőszobába.Ez volt délelőtt 9.30-kor. Fel kellett feküdnöm az ágyra, majd mindenféle kütyüt rakott rám. A 2 baba miatt elég macerás volt felhelyezni a szívhang figyelőket. Bekötötte az oxitocint és oxigént és kaptam. Közben megjött az orvosom is aki megvizsgált majd burkot repesztett. Csak egy pukkanást hallottam és olyan érzésem volt, mint aki bepisilt. A méhszáj elég nehezen tágult. Kb. fél óránként jött vizsgálni és minden egyes alkalommal emelte az oxitocin szintjét. Fájásaim nem igazán voltak, de hazudnék, ha azt mondanám nem éreztem semmit. A vizsgálatok azonban annál jobban fájtak. Minden vizsgálatnál próbált kézzel tágítani. 11.45 körül a párom is megérkezett. Mikor meglátott nagyon nevetett, mert állítása szerint úgy néztem ki, mint aki a halálos ágyán fekszik. Beszélgettünk és a percek gyorsan teltek. 13 óra körül az orvos ismét megvizsgált, megkérdezte érzek e valamit, de ismét annyit mondhattam, hogy alig-alig. Ekkor megduplázta az oxitocin mennyiségét, mert nem akarta, hogy császár legyen a vége... A hatás nem maradt el. Pár percen belül jöttek a fájások. Nem sokkal később már szinte szünet se volt köztük, talán csak annyi, hogy szusszantam egyet. Fél kettő előtt nem sokkal éreztem, hogy jönnek a tolófájások. A szülésznő szólt, hogy ne nyomjak és elment a dokiért. Gyorsan "szétkapta" alattam az ágyat és pillanatok alatt szülőszék lett belőle. Egyik kezemmel a párom kezét szorítottam a másikkal az ágy szélét markolásztam. Másodpercek alatt rengetegen lettek a szobában. Nem is tudom, hogyan kerültek oda. Mondta a doki szóljak, ha jön a fájás és nyomjak. Három nyomásra megszületett az első baba, Anikó. Ez volt 13.24-kor. Elvágták a köldökzsinórt, majd vitték is el. A doki megrepesztette a másik burkot is majd eltűnt. A főorvossal jött vissza, mert a másik baba keze a buksija mellett volt. Nem tudta, mi legyen. A főorvos annyit mondott, hogy "semmi, anyuka majd nagyokat nyom és kint lesz". A gond csak az volt, hogy lekapcsolták az oxitocint és a fájásaim abbamaradtak. A doki fecskendőből adott keveset, majd belekönyökölt a hasamba és szintén 3, de sokkal fájdalmasabb nyomásra megszületett a másik baba is, Kitti. Mindez 13.30-kor. A két lány között 4 perc van, ami nekem akkor többnek tűnt. Nem sírt fel, de elvitték őt is. Az orvos nyomkodni kezdte a hasam és kijött a méhlepény is. A szülésznő átnézte, hogy rendben van-e és "kidobta". Ezután a doki összevarrta a gátat, ami meglepetésemre majdnem jobban fájt, mint maga a szülés. Miután végzett, bejött egy nővér a karján a két aprósággal. Fel sem fogtam, hogy mi történik. Annyira gyönyörűek voltak, de akkorák mint egy kis "béka".:) Anikó 2460 gramm, 50 cm, Kitti 2440 gramm, 50 cm. Csak pár pillanatra láthattuk őket, mert felvitték őket a koraszülött osztályra. A párommal magunkra hagytak minket, illetve a takarítónő még kitakarított. Mindennek már egy éve, de úgy él bennem, mintha csak tegnap történt volna. Születésük óta minden nap maga a csoda, ahogy ők is. Hálát adok érte, hogy megkaptam Őket és Anya lehetek. (A cikket beküldte: Zezi)
|