|
|
Kategória: Szüléstörténetek Balázs születéstörténeteEgy hosszúra nyúlt, de nagyon begyorsult szülés története."A gyermekmosoly olyasmi, mint a tetoválás: örökre szóló műremek." Kinek mi dolga? - Szerintem a gyermeké az, hogy szülessen, a Napé, hogy megsimogassa, s a Holdé, hogy álomba ringassa. Már egy ideje voltak jóslóim, de mindig abbamaradtak. E nap is már nagyon türelmetlen voltam, hiszen 27-e voltam kiírva. Délután 14 után megint éreztem a fájásokat, de nem múlt el, vissza-visszatértek. Aztán elkezdtem figyelni az órát és szép 20 percenként jöttek, de volt, hogy 1 kimaradt. Ekkor éreztem már valami biztos lesz, mert ilyen rendszerességgel még nem jöttek a keményedések. Este 19 körül már 15 percenként jöttek a fájások. Ekkor apával megbeszéltük, hogy nem várunk tovább, Gabikát átvisszük a barátnőmhöz, mert lehet, éjjel már be kell mennünk. 9 körül már szép 10 perces fájásaim voltak. A dokim azt mondta, hogy mivel második baba, ha 10 perc alá megy a fájás menjünk be, mert nem tudni milyen gyorsan születik meg, és azt is tudni kell, hogy 1 órára lakunk a kórháztól. 23 órakor hívtuk a mentőt, mert már 7-8 perces fájásaim voltak. Az állomás 5 percre van, hamar ki is értek. A mentőorvos megvizsgált, persze ekkor nem 7, hanem 15 percenként jött a fájás, és 1 percig tartott. A sofőr nagyon erőszakos volt, hiába mondtam, hogy a Szent Istvánban szülök, oda kell vinni, be van írva a könyvembe, ő csak erősködött, hogy bevisznek a Margitba, mert oda tartozom, és majd ott eldöntik, hogy tovább lehet e vinni. Hát nekem ez nem tetszett, de próbáltam nyugodt maradni. Meg mivel nem 5 perces fájásaim voltak elég érdekesen nézett rám a sofőr, mert ebből még úgyse lesz gyerek, stb. Aztán mikor kiment cigiszünetet tartani, a mentőorvos felhívta a főnőkét, aki közölte, hogy oda kell vinni a kismamát, ahova ő mondja, így indultunk el este éjfél előtt apával a Szent István kórházba. Az utakon nem volt nagy forgalom, és még a szirénát is bekapcsolták, jó volt, nagyfiam élvezte volna. Mikor odaértünk felmentünk a szülőszobára. A mentősök elmondták mi a helyzet. Jött egy szülésznő, aki rögtön CTG-re kapcsolt és vártunk. A fájások 7-8 percenként jöttek, de a gép nem mutatta ki mind. Mivel nem voltak rendszeresek a fájások azt mondták először, ha nem változik, akkor esetleg fel tudnak venni a nőgyógyászatra, és apa meg hazamegy, ha meg sűrűsödne a fájdalom, akkor szólok nekik. Éreztem pedig a fájásokat, még a szülésznőnek is mondtam. Ezután megvizsgált: méhszáj 2 ujjnyi, kezdődő szülés, nem tudni mikor lesz baba, várjuk. Ott ültünk apával a vajúdóban másfél órát, míg semmi nem történt nagyon. Én nekem egyre erősebb fájásaim voltak, már 6 percenként jöttek, apa megpróbált pihenni. 2011.11.29. 3.20-kor foglalhattuk el az egyik szülőszobát. (5 db van a kórházban, de mivel melegfront jött, teltház volt, várni kellett) Hát ha nem magam vagyok ott, csak látom, el se hiszem, hogy ez a szülőszoba. Szép barackvirág falak, hangulatvilágítás, csak én vagyok bent és apa, a falakon babaképek, nagyon szép berendezés. Nagyon tetszett minden. Miután elhelyezkedtünk jött a szülésznő, hogy menjek ki vele, megvizsgál, hogy alakul a méhszáj. Ekkor már 5 percenként éreztem a fájásokat. Méhszáj szépen alakul, baba feje egyre lentebb van, szépen kitágultam, itt legkésőbb délelőttre baba lesz mondta. Ha tudok, pihenjek azért. Hát próbáltam is, de amikor jött a fájás az nem volt kellemes. Tudtam, hogy mire kell számítani, hisz már szültem, de valahogy ez erősebb fájdalom volt, de csendben tűrtem mindent. 4.20-kor már 3-4 percenként jöttek a fájások, feldurvultak, egyre keményebb volt, pihenni nem tudtam, vártam, hogy vége legyen, mert sok szünetet már nem éreztem. Apa ott volt velem végig. Neki e nap 5-re kellett volna dolgozni menni, és előtte 10 perccel telefonált be, hogy éppen a szülőszobán vagyunk. Nem merték azt mondani, hogy menjen be, hanem mondták, hogy akkor maradjon velünk. Ez nekem is jól jött, mindenképpen azt szerettem volna, ha velem van ott. 5.30-kor szóltam apának, hogy szóljon valakinek, mert nem bírom tovább és úgy érzem nyomnom kell. Apa pont kilépett volna, mikor bejött a dokim és a szülésznő. Gyors burokrepesztés volt. (Jelzem nem éreztem, hogy elfolyt volna a víz, annyira lent volt már a feje.) Ez után a szülésznő segítségével, gátvédelemmel próbáltunk szülni. 5 toló nyomás után ki is bújt az én drágám, 5 óra 44 perckor, 3000 grammal és 53 cm-rel. Rögtön rám tették, még köldökzsinórt nem vágták el, ami nagyon jó volt. Ott volt rajtam, és rögtön mellre tettem, ami nagyon tetszett neki. Jó ideig így voltunk, majd apa elvághatta a köldökzsinórt és elvitték Balázst megmosni, lemérni. Addig a doki engem elkezdett varrni. Ezek után még kb. 8 óráig voltunk ott a szülőszobán, mert helyet is kellett csinálni nekem lent. A szülészet teli volt, így minden frissen szült anyukát a nőgyógyászatra tudtak tenni. Balázst a csecsemő osztályra vitték el. Gondoltam pihenek majd, mivel egész éjjel fent voltam, de persze, hogy nem tudtam semmit, járt az agyam, ilyenkor, mintha az ember felpörögne, és plusz energiát kapna. Azt biztos, hogy gyors szülés lett a végére nagyon, hiszen a 3 perces fájások hamar átváltottak toló nyomásba, 1-2 perces nem is volt. Örülök, hogy ismét simán megszülhettem kisfiamat és hogy apa is részese lehetett. (A cikket beküldte: boszi1980)
|