|
|
Kategória: Szüléstörténetek Anna Róza születéseMár egy ideje tervezem, hogy leírom én is, hogyan bújt elő angyalkám. Hát most, hogy elaludt, és semmi dolgom, nekiláttam.Csak, hogy lássátok kicsit kalandos volt. Pedig végig benn voltam a kórházban, mégis csak kicsi hiányzott, hogy az osztályos ágyban egyedül szüljem meg pici lányom. Nem rémtörténet, de jó példa arra, hogy nem tudhatjuk, meddig tart. Férjemmel 2 éve vagyunk házasok, és építkezés közben vágtunk bele a babakészítésbe. Terhességem mindvégig problémamentes és kellemes volt. 14 kg-ot híztam, és az utolsó 2 hét kivételével egy álom volt. A végén már nem bírtunk magunkkal, annyira mentem volna szülni. Olvastam sok helyen, hogy a nemi élet segítheti a babót kifelé, hát 3 nappal a kiírt dátum előtt bevetettük magunkat… Éjfélkor elaludtunk, majd fél kettőkor arra ébredtem, hogy fáj a hasam, mintha meg akarna jönni. Izgatottan vigyorogva mentem pisilni…akkor megláttam, hogy vérzek. Áááá…megijedtem. Persze olvastam, hogy lehet nyákdugó (de nekem az már pár nappal előtte elment), meg hogy csak a friss vér rossz jel meg ilyenek… Hát ez friss vér volt, és megijedtem. Leültünk gondolkozni. A fájások nem voltak erősek, de szabályosan 5 percenként jöttek. Párom javaslatára felhívtam a kórházat, ahol közölték, hogy vérzéssel be kell menni. Hát összeszedtem a maradék cuccokat és bementünk. Ott felírtak minden adatot, a doki megvizsgált, és közölte, két ujjnyira vagyok kitágulva, de nem hiszi, hogy ez már a szülés. A vérzés pedig csak tágulási vérzés volt. Ennek ellenére nem mehetek haza, befektetnek az osztályra. Pihenjek, egyek, hogy legyen erőm ha majd beindul, de napokba is telhet. Hát elkeseredtem nagyon… Befeküdtem, párom hazaküldtem. A délelőtt eseménytelen volt. Fájdogált, de csak pont annyira, hogy ne tudjak aludni. Majd olyan délután 3 körül elkezdett erősödni, és 5 óra körül már komolyan fájt. Újra vizsgáltak este 7 körül…és közölte a doki hogy 2 ujjnyi, szóval semmit nem tágultam. Majd akkor jöjjek ha már sokkal erősebben fáj. Eltelt kis idő (20:30)….már kapaszkodtam az ágyam végébe, és a szobatársam szólt, hogy talán meg kéne mutatnom magam, mert ez már vajúdásnak tűnik. Egy ismerős csajszi is volt akkor benn, és mérte, hogy 2 percesek a fájásaim. Összecsomiztam a cuccokat, hogy majd beeresztenek talán a vajúdóba. Hát a doki közölte, hogy ez bizony még mindig csak 2 ujjnyi, és nem elég erősek a fájások. Pedig fájni nagyon fájt, de valahogy azt mondták nem tart elég hosszú ideig, és ez még nem szülés, csak jósló fájás. Na ettől betojtam teljesen. Ha ez jósló, akkor én puding vagyok, de nem bírom ki az igazit. Visszaküldtek a szobába, hogy talán reggel 6-ra beindul majd a dolog. Elkeseredtem nagyon, az egyik nővér adott egy bogyót, hogy ettől majd tudok fájások közt pihenni, mert ugye régen aludtam már. Beballagtam az ágyamhoz, és lefeküdtem. Azt mondták, ne sétáljak, mert ebben a stádiumban még semmi értelme, csak fárasztom magam. Szóval lefeküdtem, és markoltam tovább az ágy vasát. Eltelt valamennyi idő, hallottam magam, hogy nyöszörgök, de olyan volt, mintha kiesnének percek, nem is tudom, olyan álomszerű. Riadt voltam, féltem, és nagyon fájt. Elvesztettem az időérzékemet, és egyszer csak azt éreztem nyomnom kell…akkor valahogy kitisztult az agyam, és „elrohantam” WC-re. Nagyon véreztem…megijedtem. Nem is vettem észre a nővérhívót, kimenetem a folyosóra, és megkapaszkodtam a korlátba, és akkor jött egy nagyon erős fájás, egy erős rúgásszerű érzés, és puff elfolyt a magzatvíz. Na akkor belelkesedtem, gondoltam most már azért csak nem reggel 6-kor indul be. Nővérke jött, áttolt a szülészetre, ott hívták a dokit, közben szóltak, ha apást akarok hívjam a párom. (Annyit mondtam neki, a telefonba, hogy „Gyere”). Keresték a dokit, és közben borotváltak. Kérdezgettem, hogy mi van? Hol tart a dolog, ugye már nem 2 ujjnyi, de doki nélkül nem mondtak semmit, csak ott dünnyögtek maguk közt, hogy beállt a feje, meg ilyenek… Jött a doki, és megvizsgált…mondta 8-10 ujjnyi, és mindjárt szülünk, de próbáljak ne nyomni. Párom odaért (hívástól számítva 10 perc alatt), éppen, addigra kapta fel a köpenyt, mire végre nyomhattam. Akkor férjem elkezdett örömködni, hogy látja a jobb fülét, meg hogy van haja. Esküszöm, még vigyorogtam is egyet. Meg kellett várni a következő fájást, majd újra nyomhattam, és akkor, 23 óra 10 perckor kicsusszant Anna Róza, és megszűnt a világ! A hasamra rakták, és csak öleltem a kis síró csomagomat. Annyira boldog sosem voltam még életemben. Csak remegtem, és dadogtam, de nagyon jó volt. Sosem fogom elfelejteni azokat a perceket, és minden úgy volt jó, ahogy történt! (A cikket beküldte: muslinca1)
|