Kategória: Szüléstörténetek

Vaklárma

Az én történetem egy aggódó kismama története, aki félti a kisbabáját, és a szülészeten egy nem igazán kedves szülésznőbe botlik.
Miért mennek olyan pályára azok, akikbe egy szikra empátia sem szorult? Ez egy nagy kérdés szerintem..

Érdekelne, hogy nektek is volt-e már vaklármátok, amikor bementetek a szülészetre, de nem volt semmi sem.
Leírom, hogy velem mi történt, erre is szeretnék hozzászólásokat és véleményeket.
Szóval egy vetélés után megfogant Zsoltika, nagyon örültünk a babának, de nagyon visszeres lettem, és sok vizet is tartott vissza a szervezetem.
A visszerek annyira kijöttek, hogy jobb oldalamon értérképet vetítettek, az erek még ott is kifordultak az ereim, és az egész jobb oldali szeméremajkam kifordult, és főleg úgy lezsibbadt, hogy semmit sem éreztem.
Így történt a 37. héten, hogy mondtam a férjemnek menjünk a kórházba, mert lehet szivárog a magzatvíz, ott kedves doktornő fogadott, megvizsgált, CTG, majd hazaengedett.
Volt ott egy szülésznő, aki olyan foghegyről bánt az emberrel, na mindegy, gondoltam..
Majd rá egy hétre ugyanúgy bementünk a kórházba, mert megint azt hittük, szivárog a magzatvíz, megint egy kedves orvos megvizsgált, de semmi.
Hazaküldött, de sajnos megint az az ellenszenves szülésznő volt ott, aki meg is jegyezte: "A kismama nagyon szeret ide járni, biztos nincs jobb dolga!" Erre én megmondtam, neki, hogy amikor elvesztettem az előző babámat, akkor csak egy csepp vér volt a bugyimon, mégsem engedtek haza, mert tele volt a méhem vérrel, és féltem a mostani babámat.
Nagyon rosszul esett, még sírtam is, főleg, hogy rajtam kívül nem volt más az egész szülészeten szóval nem volt Bufláka (így neveztem el azt a nagy darab nőt) elfoglalva.
Majd úgy öt napra rá hétfőn megint éreztem, valami gond van.
Nem, nem megyünk a szülészetre mondtam a férjemnek (pedig a kórház 50 km-re volt). Mert megint az a nő lesz ott, aztán a vitánknak az lett a vége, hogy elöntött a magzatvíz, végig az úton azon rimánkodtam, csak ne Bufláka legyen ügyeletben.
Beértünk a kórházba és nyolc órán belül megszületett csodaszép kisfiúnk, de nem az a nő volt ügyeletben, hanem két kedves szülésznő, akiknek vittünk utána ajándékcsomagot.
Persze amikor csengettem, az a nő nyitotta ki a szülészet ajtaját, és én megmondtam neki: "Igen, én vagyok és megszültem, a két kedves kolléganőjénél."

Miért kell egy szülésznőnek a kismamákkal így viselkedni? Amikor a kismamák, főleg az utolsó harmadban, nagyon érzékenyek.

(A cikket beküldte: danama)

Lilikénk születése... avagy teljes lett a család
Az én történetem is fájdalmasan kezdődött, de boldog vége lett. Egy vetélés, hosszú eredménytelen hónapok, majd egy diagnózis, amitől kiborultam...tömören ennyi az előzményekről. Most jöjjön kicsit bővebben, hogyan is vált végre kerekké az én, a mi világunk.... »

Kismamabarát
Világról álmodozni jó, sajnos semmilyen fejlődést nem látok e téren. Vannak bababarát kórházak ugye, de az előtte levő periódusban is szükségünk lenne különleges ellátásra és szerintem ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Csak mindenki magában mérgelődik, nem... »