|
|
Kategória: Császármetszés Természetes szülés kontra császárKülönböző emberek, különböző vélemények. És ez így van jól.Mégis meglepődtem, hogy mennyire szélsőségesen gondolkodnak az emberek erről a témáról. Ez a cikk az én véleményemről, érzéseimről szól. Nincs igazi célja, hisz tapasztaltam, vannak emberek, akik meggyőzhetetlenek. És tulajdonképpen nem is ez a fontos. Csak leírtam, mert így érzek, mert jól esett leírni. Persze a fél napos „ezt nem hiszem el”-ek után már az ikresekre olyannyira jellemző büszkeséggel újságoltuk mindenkinek, hogy bizony nekünk ikreink lesznek! Mi is átéltük/átéljük a babavárás során a hullámvölgyeket: „csak semmi baj ne történjen” „csak nehogy valamelyik baba beteg legyen”, „csak nehogy koraszülöttek legyenek” etcetera. Aztán a 28. hét környékén már egyre többször jön szóba a szülés. Hopp, ami olyan távolinak tűnt korábban, az most már hamarosan be fog következni.. És ekkor jön az ikres kismama és kispapa dilemmája, amin nem segít a kétszáznegyvennyolcmillió eltérő vélekedés és hasonló arányszámú rémtörténet meghallgatása. Császár vagy természetes szülés? Persze ha egy baba van, akivel minden oké, nem kérdés. Egy áldott állapot vége, beteljesülése a természetes úton megszülető, ráncosképű, kiázottkezű újszülött. Na de ha ketten vannak?! Egy leendő anya és apa szívét jeges rémület tölti el, ha arra gondol – amit a legtöbbször igyekeznek a tudomásukra hozni – hogy mi van, ha B baba nem bírja a gyűrődést, míg A baba megszületik és valami szörnyűség történik Vele. Mi van, ha komplikáció lép fel és A baba természetes úton történő megszületése után tolják a kismamát a műtőbe, és császárral fejezik be a szülést B baba esetében – mert ez a második számú történet, amit a leendő szülőpár legtöbbször végighallgat. Így már nem túl vonzó a természetes szülés; persze vannak ikrek, akik így születnek – hallod innen-onnan – na de a többség?! Még nem tudom, hogy fognak megszületni a Lányaim. Még bármi lehet. Nekem/nekünk egyetlen dolog számít: Ők egészségesek legyenek! És mindezt azért írtam le, mert nemrég szülőszoba látogatáson voltunk a férjemmel, ahol várnunk kellett, míg bemehettünk. Ott téblábolt egy kispapa, akinek a felesége már bent vajúdott. Beszélgetni kezdtünk Vele és Ő egészen elképesztő dolgokat vágott a fejünkhöz, amikor megtudta, hogy ikreket várunk és a császáros szülés felé hajlunk. Szerinte az nem is szülés. Beszélt a jó kapcsolat kialakíthatatlanságáról, a nőiesség elvesztéséről, arról, hogy majdhogynem mindegy, hogy a baba egészségét lehet a császárral megóvni, annak a gyereknek természetes úton kell megszületnie vagy sehogy, és még sok-sok számunkra teljesen elképesztő dologról a császáros szüléssel kapcsolatban. A végén már csak hallgattunk komoran. Mi, a férjem és én hiszünk abban, hogy a kapcsolatunk a babáinkkal már a fogantatással elkezdődött, hogy nem leszünk idegenek egymásnak, ha úgy adódik, hogy császárral emelik ki Őket, mert emlékezni fognak a sok-sok órás mesefelolvasásra, zenehallgatásra, a tenyérbe rugdosós játékra, a simogatásokra, arra, amikor aparádiót játszott Velük a férjem. És igenis tökéletes lesz a kapcsolat köztünk, mert már most az. Mert nem ezen múlik. Egy kismama, aki anno 28 évvel ezelőtt természetes úton született, ám ez a tény mégsem volt elegendő a szüleivel való tökéletes kapcsolathoz… (A cikket beküldte: babanod)
|