|
|
Kategória: Az én terhességem... Témakarika - Sorsfordító nyaram, nyárfordító sorsomA cikkem a babvárásom nyári hónapjait öleli fel, ami már nagy pocakosan telt, tele izgalommal és élménnyel. Volt itt nyaralás, hurcolkodás, voltak nagy lakomák és nagy kiborulások, és sok-sok szeretet, szerelem és boldogság.Mesélek az első pár hónapról, sőt az azokat megelőző időszakról is, és igyekszem 'papírra vetni', milyen változásokon mentem át ezalatt a fél év alatt. 2012 nyara életem eddigi legcsodálatosabb időszaka, de a teljes történetért egészen februárig kell visszakanyarodnom. A február a fogvacogtató hideg és a központi fűtés csapnivalóságának ellenére olyan melegségben telt el, ami túltesz a mostani 40 fokos kánikulán: közös fészket kerestünk, találtunk, majd laktunk be Férfival, aki a legcsodásabb társ, barát, lakótárs és mindenes az életemben. A boldogságunk leírhatatlan volt, a napok repültek, és szép lassan közeledett a tavasz is (mármint képzeletben, de az is valami, nem igaz?) Márciusban már bőszen dolgoztam a diplomamunkámon, tervezgettem, hogyan tovább, mikor egyik délelőtt kopogtak. Bizony, a gólya jött meg, két csík formájában hozva a mi Kicsi Halacskánkat, ami meglepő volt, némiképp ijesztő, de mindenek felett öröm és boldogság. És innentől indul el igazán a Mi történetünk, ami megfordította ezt a bizonyos nyarat, és amiért boldogabb nő, anya és feleség (na jó, egyenlőre csak menyasszony) vagyok, mint eddig bármikor. (És persze mondanom sem kell, hogy a diplomát is sikeresen megszereztük Kisbébivel kooperálva. :)) Június. A pocakom már elkezdett gömbölyödni, és a kínzó rosszullétek is múlóban voltak (amik 'reggeli' jelzőjükkel ellentétben egész álló nap és éjszaka kínoztak, nem kímélve egyetlen étkezést sem, így hiába vagyok igazi gourmand, a három hónap alatt egyszer sem bírtam kielégítőt enni), kaptam egy gyönyörű gyűrűt és egy megható 'leánykérést', a Bébi vígan úszkált a babaházban- bár ebből én még nem sokat éreztem-, és ugyan nem derült ki, kisfiú vagy kislány büszke szülei leszünk-e, mégis vígan készülődhettem a júliusi nyaralásra. Egyetlen fájó pontja volt az utazásnak: Apa nem jöhetett, Németország várta, és mivel most már családos ember, még felelősségteljesebben ragadta meg a pénzügyi gyeplőket. Én mentem nyaralni az Alpokba, élvezni a csodás svájci levegőt, ő meg készült a dolgos mindennapokra. Július. Nos, az előre tervezés sosem vált hasznomra, így most is kár volt itatni az egereket: Apa munkáját egy hónapra elhalasztották, így repült is hozzánk, hogy egy hosszú hónapot töltsön drága nővéremék családjával, és az ő egyre terebélyesedő kedvesével (bizony-bizony, július végére már majdnem plusz 10 kilónál jártam, ami rémítő és mókás is egyben-egészen a szülés utáni kemény tornáig, azt hiszem :)). Így családiasan telt a nyár középső hónapja, sokat barangoltunk az izgő-mozgó kispocakkal ide-oda, folyókban pancsoltunk (szigorúan térdig, tekintve, hogy a 40 fok ellenére jegesen zubogott víz), városnéztünk, babaruhák tömkelegét vásároltuk össze, és persze rengeteg finomsággal kényeztettem magam a sanyarú hónapok után (az eredménye: + 5 kg lett egyetlen hónap alatt:)). Persze nem titkolom, hogy a csodás hegyek látványa, a ragyogó folyó simogatása, a családom szeretete, az izgága kispocak boldogsága mellett is voltak nehezebb napok, amikor krokodilt megszégyenítő könnyeket sírtam - hála a hormonok túlbuzgóságának -, az éjszakai alvás kényelmét átváltotta a délutáni szunyókálás, és a hát-, derék- és egyéb fájdalmak már csak az extrát jelentették, de ezek eltörpülnek az én egyre növekvő kisbabám mellett. Őszintén mondhatom, gyereket várni a legcsodásabb dolog, amit átélhetek, és már most tudom, hogy szeretném még sokszor megtapasztalni a pocakosság minden áldását, mert leírhatatlan: ha jó, ha rossz, de feledhetetlen minden élmény. Július végén Apa tényleg elrepült, de csak másfél hónap választ el tőle, addig pedig bőven van dolgom. Augusztus. Fészekrakás, rendrakás, készülődés. Eddig ezek jegyében telik a hónap, és tekintve az elvégzendők listáját, ebben is fog telni. Volt itt ruhaszelektálás, könyvpakolás, bútortologatás (jó, én csak vezényeltem, de így is piszok fárasztó munka volt :)), bébiruha-mosás, -vasalás, -válogatás, és még annyi minden vissza van. Ráadásul most már állandóvá válnak az orvosi kontrollok is, beiratkoztam egy szülésfelkészítő tanfolyamra, épp kismama tornát keresek, emellett pedig folytatom a könyvek, magazinok és portálok bújását, hogy minden téren harcra kész kismama és majd anyuka legyek, úgyhogy mozgalmas lesz a nyár vége is. Összességében ez a nyaram a babavárás jegyében telt el, ami eddig sosem tapasztalt érzéseket és élményeket adott. Lassan kezdek anyává érni, ami fantasztikus, és érzelmileg is eljutottam pozitív oldalra: boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam, tele energiával, ötletekkel, tervekkel és álmokkal. Megváltozott az életem, hála a kisbabámnak, és azt hiszem, többre nem is vágyhatnék. Talán annyit kérnék még ettől a nyártól, hogy ne tartsa titokban Kisbébi nemét sem, így az ősz már színorientált lehetne: rózsaszín vagy kék boldogság lengené körül a babafészket. :) *************************************** Részletes információkat a Témakarika cikkírói nyereményjátékról itt olvashatsz! (A cikket beküldte: pandáné)
|