|
|
"Te csak otthon vagy..."Ismerős ez a mondat? Megkaptam én is párszor... és rájöttem, hogy valamilyen szinten tényleg így van, ahogy nő a gyerek a napok egyre csak rövidülnek, a munka beköszöntével pedig megváltás a buszon könyvet olvasni.Így van, fárasztó, fárasztó éjszaka 50x felkelni, vagy virrasztani a beteg gyerek mellett, 3 óránként fejni, vagy tápszert kavargatni, fárasztó terelni egész álló nap a totyogót, hogy ne verje be a fejét az üveg dohányzóasztal sarkába, fárasztó amikor 20x kell átöltöztetni, mert összetrottyozta magát vagy magára borította a mézet, esetleg fekete alkoholos filccel dekorálta ki a kedvenc fehér bőrkanapét, fárasztó 365-ödszörre is ugyanarra a játszótérre menni, mert Julcsikáék is oda járnak és menjünk oda, fárasztó nap, mint nap szembesülni azzal, hogy nem tudod a megfelelő hőmérsékletűre melegíteni/hűteni az ételét, fárasztó jégkocka készítőbe adagolni a húst, porciózni 2 dl-es adagokra 10 liter húslevest, porszívózni úgy, hogy ő fél tőle, vagy épp hogy segíteni szeretne, ezért ráül a porszívóra és itt megreked a takarítás folyamata, és sorolhatnám... igen, nem egyszerű, valóban nem az, én is így gondoltam, de akkor elérkezett a 2. életév, amikor bölcsődébe ment, én pedig vissza dolgozni. Szóval visszamentem dolgozni, 8 órában, napi 2 óra utazással. Az otthoni dolgok ugyanúgy maradtak, ugyanúgy takarítanom kell (a gyerek még mindig "segíteni" szeretne), ugyanúgy ételt kell készítenem (nyilván a hőmérsékletet még mindig nem sikerül eltalálni, de legalább már nem kell porciózni 10 liter húslevest), ugyanúgy állnak a mosatlan ruhák a szennyesben, csak most még jobban felsorakoznak, mert nincs idő naponta, de sokszor kétnaponta, sőt háromnaponta se mosni, ugyanúgy szexi vadállatnak kell lenni az ágyban, vásárolni is ugyanúgy kell, csak minderre nem 24 órád van, hanem 14, vagy kevesebb, mert a 8 óra munka, 2 óra utazás mellett még játszótérre kell menni bölcsi után, és a játszótéren nem tudsz bevásárolni, nem tudsz vasalni, nem tudsz ebédet főzni... Hogy mi változott? Ugyanúgy 5-kor kelek, a gyereket 6-kor keltem, hogy beérjek a munkába, vagyis nem ugyanúgy, mert hál'istennek jó alvó volt, ugyanúgy éjfélkor fekszem le hulla fáradtan, vagyis nem, mert mikor otthon voltam nem voltam hulla fáradt és nap közben meg tudtam csinálni a dolgokat, na ezek most munka utánra tolódtak. És hogy panaszkodom-e? Igen, és visszasírom azt az időt, amikor "csak otthon voltam". De belegondolok, hogy biztos van nehezebb is ennél... mondjuk 2 vagy 3 gyerek és 3 műszakos munka... szóval inkább mégse panaszkodom. :-) Szóval kedves otthon levő anyukák élvezzétek ki ezt a kis időt, mert visszasírjátok még azt a "csak otthon vagyok" időszakot. :-) Én hiszem, hogy a fáradtságomat azok a dolgok erősítették, amit más anyák és internetes cikkek sugároztak magukból, hogy milyen keserves a sorsuk otthon... régen nem panaszkodtak az anyák, nem volt olyan "keserves" a sorsuk, nem harcolták ki az elismerést, pedig nem volt mosógép, nem volt mosogatógép, nem volt porszívó és a vasaló is szénnel működött, de ami szintén nem volt, az az internet... nem olvastak ennyi hülyeséget és panaszt. Természetesen a cikkemet nem kell készpénznek venni, hogy ez a nagy általánosság, hogy mindenki sajnáltatja magát, hiszen életünk legszebb 2-3 éve (több gyereknél több nyilván), mikor "csak otthon vagyunk" (ami nehéz, de van/lesz nehezebb). ...ezúton üzenem az emancipációt támogató nőknek, hogy jó ötlet volt, köszi. :-D (A cikket beküldte: Kangaroo Island)
|