Kategória: Szüléstörténetek

Szülésem története

Nem mehet minden olyan egyszerűen, valaminek mindig történnie kell, de megérte. Lett egy csodálatos imádnivaló fiam, akit mindennél jobban szeretek! Ha újból kéne csinálnom, akkor megtenném, minden fájdalom ellenére.

2010. 07. 30-án éjjel fél 2-kor arra keltem, hogy majd bepisilek. Elmentem vécére, gondoltam utána jót fogok aludni, szakad az eső, ablak nyitva, nincs az a nagy meleg. Erre 2-kor keltem, hogy valami folyik a lábam között. Gyorsan felkeltettem a férjem, hogy szivárog a magzatvíz. Kérdezi, hogy menjünk? Szülünk? Mondom, várj még lehet, hogy csak szivárog és így még van időnk. Gondoltam felállok, kicserélem a bugyit, de már nem kellett, mert úgy elöntött a víz, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel. Gyors cucc fogás, törölköző a láb közé és ki a szakadó esőbe. Mire beértünk fél 3-ra már fájtam eléggé, de csak 10 percesek voltak. Megvizsgált a szülésznő, bő kétujjnyi, a méhnyak elvékonyodva. Mondta várjak, felkelti az ügyeletes orvost nézzen meg ő is. Gondoltam, de jó. Hát jött megvizsgált, plusz ultrahang. Baba be van fordulva. Mondanom sem kell, hogy a magzatvíz közben ömlött belőlem. Akkor adatfelvétel, aztán menjünk a szülőszobára, rákapcsoltak az NST-re. Fájások ugyanúgy 10 percesek. Kb. 30 perc múlva mondta a szülésznő, mindjárt átvisznek a vajúdóba, mert még van időm. Mondom, oké te már csak tudod. Mire visszajött két perc múlva, már 3-4 percenként jöttek a fájások és 98-as erősségek voltak. Akkor feküdjek le, megvizsgálnak, 2 és fél ujjnyi ez ment minden órában, amíg meg nem érkezett a fogadott orvosom Pestről reggel 7-ig. Aztán már vizsgált ő, a szülésznő meg a főorvos, azt hittem, végem lesz. 9-kor már 3 ujjnyira voltam kitágulva fél 11-re már teljesen és a méhnyak is eltűnt.
Aztán jött, amitől féltem. Kiabáltak, hogy Dr. nő szülünk. Oké hajrá. Ha jönnek a fájások szóljak, nyomunk közben fogjam mind két lábam és húzzam magamhoz. Jó, fájás, nyomás, fájás, nyomás, erre a harmadiknál mondja a főorvos, hogy Klaudia ne vicsorogjon, nyomjon. Magamban, hogy rohadnál meg, nem te szenvedsz. Aztán szép lassan haladtunk a vége felé, mikor jön az orvosom egy nagy ollóval, hogy vágni kell. Kit érdekel, csak szedjék ki. És végül 2010. 07. 31-én, de. 11 óra 6 perckor megszületett pici fiam 2900 grammal és 49 centivel.
Megkönnyebbültem, mert már csak a méhlepény volt hátra és az összevarrás. Gondoltam én, hogyne, 1 órán keresztül próbálták leválasztani a méhlepényt, de nem ment, a főorvos és a szülésznő könyököltek a hasamon és nyomták, az orvosom meg próbálta leszedni, de nem ment. Hát akkor délben közölték, hogy megyünk a műtűbe. De mondják, hogy örüljek, mert legalább altatásban leszek összevarrva. Szóval a gyereket elvitték, engem toltak a műtőbe és 40 percen át műtöttek.
Utána felébredtem és a férjem ott ült mellettem a gyerekkel a kezében. Na, akkor bőgtem el magam. aznap nem is szoptathattam az altatás miatt. Másnap jött az orvosom, hogy elmondja, elvérezhettem volna, a műtőbe még időbe toltak fel. köszi, én mondtam, hogy ne vigyenek?!
Na mindegy túl vagyok rajta. Igaz 2 hétig lila volt a hasam, ahol nyomták, de megérte.
Azt mondták kedden hazamehetünk, de az én fiam fogyott, így sajnos tápszerrel rásegítettek és szerdán jöhettünk haza. De már itthon vagyunk és ez a lényeg.

(A cikket beküldte: clody663)

Sára születése
Lassan már egy éve történt, de csak most gondoltam úgy, leírom hogy is volt. A párommal már tíz éve voltunk együtt, amikor összeházasodtunk. Nem volt nagy lagzi, csak a házasság kötés után, szűk családi körrel egy "ebéd". Már egy éve házasok voltunk, mikor teherbe... »

Szülés preeklampsziával
Van a terhesség alatt egy sunyi, alattomos betegség. Tünete nincs, vagy csak nagyon ritkán van, de egy pillanat alatt teheti a családot csonkává... Preeklampsziának hívják. Egyetlen tünete a magas vérnyomás és a megemelkedett fehérjeszám. Kezeletlen esetben... »