|
|
Kategória: Szüléstörténetek Sportbabánk születéseSzerintem olyan nincs, hogy valaki nem fél a szüléstől, vagy nem gondolkozik el azon, milyen is lesz, hogyan fog lezajlani...rengeteg születéstörténetet olvastam és az utolsó hónapban, mikor már hordó pocakkal tolattam a lakásban, megijesztett, hogy ennek a gyerkőcnek valahogyan ki is kell majd bújnia belőlem...Így történt ez velünk is, lagzink után fél évvel. Januárban kiszámoltam, mikor van a legnagyobb esélyünk arra, hogy kisbabánk legyen. Aznap este együtt is voltunk, másnap már éreztem, hogy valami "más", mint szokott...rá 1 hétre már annyira be voltam sózva, hogy mikor mutatja ki a teszt a terhességet, hogy képes voltam minden nap venni egy tesztet. Biztos voltam benne, hogy sikerült. A 13. napon kimutatta.:) Megjelent a 2. halovány csík. Emlékszem, a férjemnek a boldogságtól remegő kézzel mutattam meg este, már alig vártam, hogy hazaérjen. Telt az idő, szerencsére nagyon jó terhességem volt: az utolsó napig dolgoztam és végeztem (visszafogottabban!) a szokásos testmozgásaimat (korábban versenyszerűen sportoltam, nem bírtam ki ezúttal sem mozgás nélkül). Az utolsó 3 hónapban már csak heti 2-3x úszni jártam, ami nagyon jól esett, mert a vízben nem éreztem a nagy pocakomat. Kellemes volt a nyári melegben lubickolni majd hűsölni az árnyékban. Imádtam a terhesség minden egyes napját, naponta nézegettem, még hány napom van hátra és éppen milyen fejlődéseken megy át a pocakomban a bébi. Október 5-re voltam kiírva. 4-én a dokim megvizsgált és közölte, hogy még mindig annyira zárt vagyok, hogy átír 6-ra, akkor kell majd befeküdjek a kórházba túlhordás miatt. 5-én éjszaka 1-kor arra ébredtem fel, hogy bizonyos időközönként "görcsölget" a hasam. Egészen hajnal 5-ig ment így ez, közben megfürödtem, tettem be fülbevalót:), szőrtelenítettem:), mértem az időközöket, és mikor 5p-esek lettek, felkeltettem a férjemet, hogy lehet menni kéne...benn rákapcsoltak az NST-re, ami még renyhe összehúzódásokat mutatott, majd mondta a nővér, hogy ezek már összehúzódások, nem most, de MA TUTI SZÜLNI FOGOK. Na ekkor kétségbeestem. 9 hónapig magabiztos voltam és erős, de most zokogva borultam a férjem nyakába: nagyon féltem és örültem is egyszerre. Mivel nem ment el a magzatvizem, a dokim, aki éppen ügyeletes volt aznap, burkot repesztett, ami nem fájt, sem a beöntés! De aztán...mivel nem tágultam, ezért kézzel tágított. Hát, barátaim, az nem volt emberi fájdalom, ez valami borzasztó, nekem rosszabb volt, mint a vajúdás! Mikor fájásom volt, akkor...és még "lódítani" sem tudtam, mert érezte az összehúzódásokat. Ezzel még nem volt vége, mert óránként jött és csinálta, hogy a baba meginduljon. Kezdetben vártam, hogy jöjjön, mert gondoltam, na majd most már hátha szülök...de áh. A végén már rettegtem, mikor közeledett az általa beígért időpont! Ha a férjem nincs ott benn, akkor szerintem még most is ott fekszem. A vajúdás csak az utolsó 1 órában volt nehéz, addig labdán ültem, feküdtem, sétáltam, minden, ami jól esik. A toló fájások nagyjából az 5. tágítás után jöttek, hirtelen. Márk baba a 4. tolásra bújt ki, épen és egészségesen, 9/10-es apgarral, szép, hosszú fekete hajacskával, 3580g és 51 cm-el. Gyönyörű hajasbabánk született. A varrás nekem fájt, de ezzel le is zárult minden "fájdalmas" része a szülésnek. A kórházi napokat mindennap csodaként fogtam fel, rooming-in-es szobában voltunk, sokat nevettünk egymás kínjain a szobatársakkal, gyönyörködtem minden nap büszkén a kis legénykémben, aki napra pontosan érkezett. A szülés fájdalmait az ember el is felejti ott benn a kórházban. A természet hihetetlen módon gondoskodik erről: a szülés után lezuhan a hormonok szintje, ezzel beindítja a tejcitermelést, a szopizással húzódik össze a méh és akárhányszor a fiacskámra néztem, könnyes lett a szemem, hiszen anya lettem! Sokan ijesztgettek, hogy mennyi lemondást, fáradtságot hoz az ember életébe egy pici baba, de én nem érzem annak. Valahogy természetesnek veszem és el is fogadtam, hogy éjszaka (még) 1-2x virrasztok, hogy türelmesebbnek kell lennem, vagy hogy fél éve alig jut időm a barátaimra. Új életforma, amibe bele is kellett kicsit tanulni...de tényleg csak kicsit. A többi jön minden magától. Most Márk babánk 6 hónapos lesz, rendkívül erős,mozgékony, anyatejcis baba a mai napig, 2 fogacska büszke tulajdonosa. A szép hajacskája a mai napig megmaradt. (A cikket beküldte: giann)
|