|
|
Kategória: A baba elvesztése Saját teherbeesésem nehézségeiSikertelen próbálkozások, véget nem érő tesztelések és sorolhatnám a körülményes teherbeesés jellemezőit. A cikkem írásának oka, hogy támogassam és új ötletet adjak a babavárás lehetőségére.A történet saját megpróbáltatásainkat mondja el, aminek célja a próbálkozó párok eredményének növelése! Előzmény: Párommal 2007 év végén döntöttük el, hogy belevágunk a babavállalásba. 2008. január 31-én pozitívat teszteltem (pont a születésnapján). Mondanom sem kell, hogy mekkora örömmel fogadtuk. Az első vizsgálatra kicsit korán mentünk és csak a petezsák volt látható. A 6-7 héten mentünk vissza, ahol volt szívhang, de nagyon gyenge és lassú. Felkészítettek, hogy valószínű nem marad meg a baba, de semmi gond, mert az első terhességek nagy százalékban végződnek vetéléssel. (Anyukámnak is elment az első babája.) Sajnos a helyzet nem változott és február 29-én befejezték a terhességemet. Hatalmas csalódás és nem részletezném az érzéseket, aki átélte tudja milyen, aki meg nem az sose tudja meg. Úgy gondoltuk, hogy biztos azért van így, mert nem jártuk végig a létrát és februárhoz 6 hónapra, szeptemberbe kitűztük az esküvőt. Teltek a hónapok, szervezkedtünk, mert egy 200 fős esküvőt tartottunk és mindent mi intéztünk. Letelt az ajánlott várakozási idő és újra nekiálltunk a babának. Az év végén, decemberben késett a menzeszem, de eldöntöttem, hogy ha már minimum 4 napot késik, csak akkor csinálok tesztet. (Megjegyzem sosem késett és maradt el 14 éves korom óta a menstruációm - kivéve a terhességnél.) Épp mire az érdeklődésre került volna a sor - hatalmas erővel megérkezett a nem várt vérzés. Itt csak gondoljuk, hogy baba volt a dologban, mert minden máshogy zajlott, mint a megszokott havi esemény. Időközben felkerestem egy másik orvost, hogy mitől lehet a sikertelen babavárás. Előtte is saját orvosom volt, aki azzal jött, hogy ne izguljak, nincs semmi gond, fiatal vagyok (a 22. évemben jártam). Szóval az új doktornő átnézett mindent és mondta, hogy nagyobb átvizsgálást az állam csak(!) 3 elhalt terhesség esetén "támogat". Gondoltuk, remek még két művit be "kell" szereznünk... Teltek a hónapok és 2009. nyarán ismét pozitívat teszteltem. A félelmetes öröm nem tartott sokáig, mert az első ultrahang vizsgálaton szabálytalan petezsákot láttak. 1 hét múlva sem volt változás, így megkaptam a második műszeres befejezésről szóló időpontot. Az érzelmeket megint hanyagolnám, a cikkem nem erről szól. Ennek már fele sem tréfa és elkezdtünk a doktornővel átbeszélni minden dolgot. Először elmentünk egy genetikai vizsgálatra, az Istenhegyire. Ott egy-egy vérvétel, majd pár hét múlva egy-egy sorban leírták, hogy minden rendben. Azóta sem tudom, hogy mit néztek. A férjemet is elkezdték vizsgálni, hímivarsejtek mozgása, mennyisége, húgycsőkenet stb. Nála is minden rendben, közölték megnyugtatóan, hogy ha rám néz is teherbe kellene esnem. Ez mondanom sem kell milyen érzést váltott ki belőlem. Akkor a probléma biztos bennem van, de hol és mi? Próbáltuk a closty kúrát, tüszőrepesztővel egybekötve (itt már 2010. év elején járunk), de a szép petesejtjeimen kívül nem láttunk mást. Ekkor megbeszéltük az orvossal, hogy májusra előjegyez egy laparoszkópos vizsgálatra, és ha már alszom, akkor egy átfújásra is. Meg is történt, az eredmény megdöbbentő: Valamikor 6 éves korom körül volt egy csúnya vakbélműtétem. A gyulladás valószínű átterjedt a jobb oldali petevezetőre és petefészekre, amit a szüleim tudta nélkül eltávolítottak. Ha ez még nem lenne elég, akkor a méhem hátsó fala is elvékonyodott (szintén a gyulladás szövődménye), így a babának a mellsőfalra kellene megtapadnia, de ezt semmilyen formában nem tudják befolyásolni. Remek, legalább kiderült a turpisság... (Semmiféle zárójelentésben nem volt benne, hogy a vakbelemen kívül bármi máshoz is hozzányúltak volna. Megjegyzem, semmiféle pert nem fontolgattunk, a tényen nem változtat, márpedig mi babát akarunk.) A kisebbik nővérem időközben férjhez ment Szerbiába és az anyósa elkezdett járni mágnesterápiás kezelésre, Szabadkára. Nem igazán hiszek az ilyen humbukk, látnok, ráolvasós, belelátós és sorolhatnám dolgokban. DE: Neki többszörös gerincsérve van, ami nem műthető. Több helyen kezelték-sikertelenül. Nem tudott ülni, menni, semmit csinálni. De ahogy elkezdte ezt a kezelést Szabadkán, rohamosan gyógyulni kezdett és biciklivel járt mindenhova. Mondták, hogy próbáljuk ki, mert kimondott specialista a meddőség ellen. Miután saját szemmel láttam a változást és távolságra sincs messze, nem beszélve az anyagi részéről, így adtunk a dolognak egy esélyt. Hetente egyszer kellett mennünk, az első alkalommal ránézésre mondta, hogy kislányom lesz. Az egész folyamatot nem tudom leírni, az egy külön téma lenne (esetleg lesz is), de pár szóban leírom: Venni kellett egy övet, ami mágneseket tartalmaz (nem mágnesezett fémet), azt kellett naponta min. 5 órát használni mindkettőnknek. Használatakor olyan mindjárt megjön érzést csinált. Emellett egy kis mágnest is vettünk, amit vízbe kellett tenni, és abból napi 2-4 decit inni, minimum. Szóval jártunk becsülettel. Kicsit mosolyogtam rajta, hogy mégis mi lesz ennek a vége, de optimista létemre pozitívan álltam hozzá. Közben megbeszéltük a doktornőmmel, hogy szeptemberben elkezdek egy closty kúrát. Körülbelül 4 alkalom után mosolyogva mondta, hogy 4 hónapon belül terhes leszek. Ismét kínomban csak mosolyogtam, hogy "haha, úgy legyen". Augusztus 20-án indultunk a baráti társasággal Görögországba nyaralni és a pont úgy jött ki, hogy arra az időre esik a menzeszem. Fel sem tűnt, hogy valami más lenne(akkor, ott hirtelen). Hazajöttünk és már készültem telefonálni, hogy mikor kezdjem a peteérést serkentő kezelést, de a biztonság kedvéért csinálok egy tesztet. Úgy alakult, hogy a receptfelírásból 5 hetes babát láttunk, aki 2011. április 18-án született egészséges kislányként. Összegezve a történet lényege, ami egy kicsit hosszúra sikeredett, hogy a sok kudarc és drága vizsgálatok mellett, az egyszerűbb fura kezelések is hatásosak lehetnek és esélyt kell adni nekik-magunknak. Persze több vizsgálaton átestem és azóta több olyan dolgot hallottam, ami befolyásolja a baba fogantatását, amiket nem írtam le idő hiányában. (pl. a cukorprobléma is negatívan befolyásolhatja) Hozzáfűzném azt is, hogy a sikerem után több olyan ismerősöm kipróbálta a kezelést és több helyen megérkezett vagy majd most fog a baba. Idén tavasszal újra elkezdtem járni és kb. 3 hónap alatt beköltözött a kistesó, akit Karácsonyra várunk. (A cikket beküldte: robszi)
|