|
|
Kategória: Szüléstörténetek Ricsi baba története18 évesen megszültem a kisfiamat. És nem bántam meg. Sőt nagyon örülök neki, hogy itt van velem, nagyon imádom és soha semmilyen körülmények között nem hagynám el. (Mondjunk melyik anyuka? Bár vannak olyanok, de erről inkább ne beszéljünk...)2009. május közepén éreztem, hogy baj van, terhes vagyok. Ezt azért írom, hogy baj van, mert még 17 éves kislány voltam. Június elején vettem egy tesztet az kimutatta, hogy terhes vagyok. Vagy három tesztet vettem. Egyből elmondtam páromnak (aki még mindig mellettünk van és remélem mellettünk is lesz). Ő azt mondta, hogy nem szeretné elvetetni. De még csak 1 hónapja voltunk együtt és nem akartam egyedül maradni egy kisbabával. Napokkal később elmondtam anyukámnak. Nem akadt ki annyira. Rosszabbat vártam tőle. Később apukámnak mondtunk el, aki egyből azt mondta, hogy nem veteti el. Tőle is rosszabbat vártam. Mert nem olyan voltam, mint a többi fiatal. Elsőre teherbe estem, akkor voltam elsőnek fiúval. Pár nappal később lejött a párom és elmentünk dokihoz. Megállapították, hogy nyolc hetes terhes vagyok. Egyből beküldtek UH-ra és az volt a papírra írva, hogy jó szívhang meg ilyenek. Párom onnantól kezdve megmondta, hogy nem szeretné elvetetni. Én bevallom el akartam, mert nem értem rá még az anyaságra meg bulizgatni akartam még. És hazajöttünk mondtunk anyukámnak, hogy megtartjuk. Anyukám erre mondja, hogy nem szól bele csak, hogy azt a gyereket el is kell tartani. Pár nap múlva lementünk a védőnőhöz, megcsináltatni a kis könyvet. Adott időpontokat, hogy hova kell elmennem. 12 hetesen vérvétel UH,16 hetesen vérvétel, 18 hetesen UH stb., 25 hetesen elmentünk a nagy UH-ra Pestre, pont akkor volt párom születésnapja és akkor tudtunk meg, hogy kisfiúnk lesz. Nagyon örültünk neki. De még nem vettünk semmit. 33 hetesen rózsaszín valami volt a bugyimban és anyukám azt mondta, hogy ez a szülés jele. Nagyon megijedtem, mert nem akartam, hogy valami legyen a kicsivel meg féltem a szüléstől. Egyből hívtunk egy taxit és bementünk a kórházba. Megvizsgáltak, egy ujjnyira nyitva voltam. Rátettek NST-re és az mutatott fájásokat, de nem éreztem. Megmondta a doki, hogy bent kell maradnom. Nagyon féltem. Ez karácsony előtt volt pár nappal. Visszatartották a szülést. 24 órán keresztül infúzióra voltam kötve. Másnap bevittek az osztályra. Látogatni nem volt szabad a H1N1 miatt. Mindennap sírtam. Aztán karácsony előtt egy nappal bejött a doki megvizsgált és mondta, hogy hazamehetek. Nagyon örültem neki. De mondta, hogy pihenjek. Hazajöttem, jó volt már végre párom mellett aludni. Utána még járnom kellett NST-re. 2010. január közepén elmentünk venni pár ruhát, amiben kihozom kicsikémet a kórházból. Aztán anyukám kérdezgette a szomszédokat, hogy van-e kiságy meg babakocsi, amit már nem használnak. Szerencse az egyik szomszédnak volt. Megvettük a kiságyat, babakocsit meg csomó jó állapotú márkás ruhákat. Nagyon szerencsések voltunk, mert nem volt drága, csak 35ezret kellett fizetnünk ezekért. Végre megnyugodtam, hogy van már minden. Február 1-jén lementem a védőnőhöz leadni az NST-s papírokat, de már nagyon nehezen bírtam a hasamat. Terhességem alatt 10 kg-ot híztam. Aztán február 2-án reggel elkezdett fájni a hasam. Azt hittem, hogy kakálnom kell. De nem mert ezek 5 percenként jöttek. Felkeltettem a páromat és mondtam, hogy szülnöm kell. Gyorsan lezuhanyoztam és hívtunk egy taxit. Bementünk rátettek NST-re és mondta a doki, hogy bizony szülni fogok. Örültem neki, de féltem is nagyon. Burkot repesztettek és megkaptam a beöntést. Nem volt vészes. A nővérke szólt a páromnak, hogy már bejöhet. Innentől kezdve alig bírtam elviselni annyira fájt. De azért sokat segített, hogy ott volt a párom. Később jött anyukám, nővéremék, unokatesómék. De potyára, mert még nem szültem. Így hazamentek. Párom masszírozta a derekam, mert nagyon fájt. Még beszélni sem tudtam a fájdalmakban. Gyenge is voltam, mert nem ehettem semmit. Később a nővérke megvizsgált és szólt a főorvosnak, hogy jöhet, mert szülni fogunk. Pont annál szültem, akinél szerettem volna. Nagyon örültem, hogy túl leszek rajta meg, hogy látni fogom a fiamat. Gátmetszést kellett csinálni, de nem fájt. Vagy a 10. nyomásnál bújt ki. 3610 grammal és 52 cm-rel született 15 óra 10-kor. Annyira megkönnyebbültem. Meghallottam a sírását és odatették a mellkasomra. Utána elvitték rendbe hozni, amíg engem csináltak. Utána visszahozták és párommal csodálva néztük a gyönyörű babánkat. Párom telefonált szüleimnek, hogy megszültem már. Páromtól elköszöntem, engem addig megfigyeltek. Addig a fiamat megmutatták a családnak. Jó volt nekem végre pihennem. Fél hatkor betoltak az osztályra. Negyed 9-kor hozták először szopiztatni. Gyorsan eltelt az a pár nap. Kedden szültem és szombaton kiengedtek. És most már drága kisfiam 11 hónapos és nagyon rossz, egészséges kisfiú. És hálát adok az Istenek, hogy itt lehet mellettünk. (A cikket beküldte: Zsüly18)
|