|
|
Kategória: Szüléstörténetek Panna születéseA 37. terhességi héttől már kórházban kellett feküdnöm. NST-re mentem reggel, amit természetesen vizeletvizsgálat és vérnyomásmérés követ. Az NST eredményemmel megkerestem az orvosomat, azzal nem is volt gond, de a 150/100 Hgmm vérnyomásom aggasztotta, azt mondta, jobb lenne, ha befeküdnék. Péntek volt.Ezt követően nem történt sok minden. Hetente UH, Magzatvízvizsgálat, NST-k. A vérnyomásom csak nem javult, még inkább rosszabb lett. Ekkor már napi 6 szem gyógyszert kaptam. Bentlétem alatt háromszor küldtek szülőszobára, csak ott tudták stabilizálni a vérnyomásom. Már nagyon nem voltam jól, hiányzott az otthon. A 39.héten háromszor kaptam oxitocinterhelést, de nem használt, semmi fájást nem produkáltam tőle. Aztán a főorvos javaslatára, 2007. július 17-én, 3 nappal a kiírt időpont előtt elindították a szülést. Emlékszem, éppen pihentem ebéd után, amikor a főorvos a nevemet szólította, és mondta, hogy menjek a holmimmal a szülőszobára, mert szülni fogok. Természetesen az orvosom szabadságon volt, de a szülésznők már hívták telefonon. Gyorsan telefonáltam a férjemnek, aki aznap Budapesten dolgozott, én meg Kecskeméten szültem, hogy jöjjön, mert szülni fogok. 14 órakor kerültem szülőszobára. Megkaptam az előkészítést, sétáltam, NST-re tettek és vártam, telefonálgattam. Anyukámék is már úton voltak Abonyból. 16 órakor jött a dokim, oxitocinos infúziót kötött be, meg burkot repesztett. Innentől kezdve jöttek ám a fájások rendesen 5 percenként. Ekkor a férjem is megérkezett, beöltözött és ott volt velem. A fájások közben egyre erősebbek lettek. Még egy tusolás, Laci segített, mert egyedül nem ment. A doki megvizsgált, és azt mondta, teljesen ki vagyok tágulva, ha úgy érzem, hogy nyomni kell, akkor hajrá. Igen ám, de én nem éreztem tolófájást, így az orvos mondta, mikor kell nyomnom. Laci a lábaim fogta, a doki mögöttem térdelt az ágyon és nyomta a hasam. A 7. nagy nyomásra megszületett Panna. 2900 grammal és 48 cm-el, 19 óra 45 perckor, alig 4 óra alatt. Ja és 46 fok volt! Utólag vissza emlékezve, nagyon szép volt. Köszönöm Lacinak, az orvosnak és a szülésznőknek is a segítséget. (A cikket beküldte: suagi)
|