|
|
Kategória: Szüléstörténetek Niki baba világra jönNagyon könnyen estem teherbe. El sem akartuk hinni. A terhesség csodás volt, bár az elején akadt egy kis probléma, de aztán minden rendben volt.Csak a kisasszony nem akart egykönnyen kibújni, bár burkot repesztett. A burok repedésétől az ő világra jöttéig eltelt több, mint 15 óra. De még milyen 15 óra. Először teljesen ledöbbentem, és nem bírtam megszólalni, férjem csak nézett, még akkor sem hitte le, amikor mondtam, hogy most megyünk a kórházba. Még elmentem lezuhanyozni és láttam a nyákdugót. Szóltam anyukámnak is, mert úgy volt, hogy párom csak egy darabig lesz bent velem, mert nem bírja a vért, meg hogy én szenvedek, ezért ha úgy érzi, akkor kimegy és cserélnek anyuval. Beértünk a kórházba, megvizsgáltak, kiderült, hogy még egyáltalán nem tágultam semmit. Ekkor elkezdődtek a fájások, és folyamatosan 5-8 percenként ismétlődtek. Egy darabig hagytak sétálni, aztán éjfél körül újra megvizsgált az ügyeletes orvos (pont abban az időszakban volt az a rend a kórházban, hogy nem jöhetett be a saját dokim, csak ha már a konkrét szülés előtt tartunk). Doki azt mondta, hogy 1 cm-t már tágultam, de nem adott oxytocint, mert majd megy ez, hiába mondta neki a szülésznő, hogy szerinte nem fog menni. Ezek után már nem kelhettem fel, végig fent volt a CTG. Párom tartotta bennem a lelket, mindig nézte, hogy jön-e fájás és figyelte a gépet, hogy meddig tart. Hajnal felé már elaludtam az 5 perces fájások között. Reggel fél 8-kor megérkezett a dokim és megvizsgált. Kiderült, hogy éjfél óta semmit sem tágultam, ezért kaptam infúziót, na ezután kezdődtek csak az igazi fájások. 11 óra felé még mindig csak 3 ujjnyira voltam nyitva, de már nem bírtam, így kaptam gázt. Ez azért kicsit enyhített a szenvedésemen. Reggel új szülésznőt kaptam, aki nagyon-nagyon kedves volt Velünk. Közben a doki óránként vizsgálgatott, mígnem 12 órakor azt mondta, hogy most már jönnek a tolófájások, szóljak, ha nyomni kell. Valahogy a többi kitörlődött az emlékezetemből, csak arra emlékszem, hogy gátat repesztettek, és az orvos könyökével segítve, 3 fájás alatt megszületett a kicsi lányunk. (Utólag mondta párom, hogy az utolsó fájások alatt leesett a pici szívverése 60-ra, ezért kellett a segítség.) 9/10-es Apgarral, 3140 grammal és 54 cm-rel. Rögtön a mellemre rakták, és... Az az érzés leírhatatlan volt. Szülés közben belül végig felrepedtem, tehát a doki még vagy egy fél óráig varrt, de esküszöm ez jobban fájt, mint maga a szülés. Sajnos - hála a kórházi higiéniának - picim a pocakban elkapott egy fertőzést, ezért 10 napig a kórházban voltunk, mielőtt elkezdhettük volna új, családi életünket. (A cikket beküldte: driennke83)
|