|
|
Kategória: Az én terhességem... Napló babámnakHosszú ideje élünk távol mindenkitől, és hogy a kapcsolat élő, mindennapi maradjon, az első naptól kezdve naplót írunk. Barátoknak, családnak, magunknak. Szüleim kincsként, folytatásos regényként kezelik ezeket az alkalmanként akár 10 oldalas leveleket. Nem futják át gyorsan a képernyőn, hanem megadják a módját. Szépen kinyomtatják a leveleket,s amikor megfelelő a hangulat és az idő, hangosan felolvassák őket. Mára a kinyomtatott oldalak már egy hatalmas mappát töltenek meg.És aztán belevillant az agyamba...vajon hogy fog esni nekik, ha az ő életük kezdetéről nem találnak egy utalást sem. Vajon azt fogják-e hinni, hogy nem voltak fontosak? Hát íme, kedves Emma VAGY bármi csak nem Ábel/Áron/Ádám. Ez a te naplód. Na meg az enyém. Hogy tudd, létezésed mínusz harmadik hónapjától te vagy a legfontosabb az életünkben. Egészen pontosan augusztustól, amikor is az otthoni „üdülésből” visszatérve a családi kupaktanács úgy döntött, hogy itt az időd. Fülünkben még ott csengett unokatestvérem mondata, miszerint a babára „sosincs megfelelő idő”, emlékeimben pedig még élénken élt az észtországi konferencia, ahol az általános megegyezés szerint babát a második évben kell vállalni, mert utána már túl nehéz a tudományos karrier. Ami azt illeti, nem is mi lennénk, ha nem a legtudományosabb módon álltunk volna ehhez a projekthez is. Hőmérőzés, vitaminok, változatos étrend, orvosi vizsgálat, szakirodalom...csak nevezzétek meg, és mi tuti otthon vagyunk a témában! Azért a dolog nem volt ennyire fertőtlenítőszagú, de erre majd úgyis rájössz magadtól úgy 16 éves korodban :) Mindenesetre nem adtad be a derekadat egykönnyen...Még három hónapig lógattad a lábad a felhő széléről, míg végre úgy döntöttél, hogy beköltözöl hozzánk. Vagy már az elején is olyan kis okos voltál, hogy tudtad, mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha a születésed a nyári szünidőre időzítjük. Egyszóval aztán november 5-én, hogy a babás-mamás fórum szakterminológiájával éljek, zebrás lett a teszt. Az első névjegykártyád. Szia kisbab. Nagyon jó volt, hogy éppen nálunk telelt a hugom, így hárman osztozhattunk az első hitetlenkedésben, örömben, izgalomban és... pánikban. Mert addig minden olyan egyszerű, míg elméletben történik a dolog, de amikor kitűzik a megmásíthatatlan határidőt –2007. július 12. – hirtelen olyan rövidnek tűnik az a 9 hónap, és olyan elérhetetlennek a gyerekszoba, elégtelennek a felkészülés és olyan soknak a tennivaló... Amióta a férjem megtudta, hogy apa lesz, rendszeres olvasója mindenféle papás-mamás blogoknak, weboldalaknak. Egy jópofa cikk a minap közzétett egy tizes listás azokról a tárgyakról, amelyeket a naiv kismama-kispapa egy csomó pénzért megvásárol, aztán soha nem használja semmire. A hozzászólások számából jól látszott, hogy mekkora port kavart a cikk. ...Hogy használhatatlan a gumilepedő??? Mi túl se éltük volna nélküle az első pár hónapot. Ám a légzésfigyelő, az micsoda baromság... ...Baromság??? az én babám háromszor halt volna meg a bölcsőben, ha nincs! Ellenben a babakörömvágó... ....méghogy a babakörömvágó? Anélkül már tőből lemetszettük volna a gyerek ujjait!... és így tovább. Végül kiderült, hogy az eredeti tízes lista nemhogy haszontalan, hanem ÉLETBEVÁGÓ. És még további tízezer dolog. Kinek mi. Hát így érzem most én is ezt, az egész babavárással kapcsolatban. A sok tanácsadó könyv, a kéretlen tanácsok, a hátbaveregetések. Hagyjatok. Ez az én utam. Egy olyan út, amely millió nő által van kitaposva, számomra mégis homályba vesző, bizonytalan, ijesztő, de izgalmas. Egy olyan út, amin egyedül szeretnék végigbotorkászni. Na jó, pár tippet persze jó lenne összeszedni. Hogy pl. Hány különféle méretű melltartóval lehet átvészelni ezt a kilenc hónapot? Mert az enyémek már most szűkek mind, pedig még csak 6 hetesek vagyunk. Szerencsére a kosárméret változásán és a kóros álmosságon kívül nincs komolyabb problémánk. Na jó, néha teljesen spontán sírva fakadok, mint a múltkor a boltban a brokkoli fölött álldogálva. Ne kérdezzétek, nem tudom. Talán a zöld. No meg a háziasszony is kitört belőlem, aminek persze a legjobban férjem örül (mint a tegnapi kézzel gyúrt és sodorgatott mákos nudlinak)... Holnap lesz egy hete, hogy megtudtuk, örökre megváltozik az életünk. A számlálók beindultak: Számoljuk hányféle zöldséget eszünk naponta, hány mg folsavat fogyasztunk, hány milliméter a baba, átlagosan hányszor jut eszünkbe fél óra alatt, és azt is, hogy hányszor hangzik el: mindegy hogy mi lesz, csak egészséges legyen. Na jó. Még egyszer mindenki elmondhatja. (A cikket beküldte: Katus1)
|