|
|
Kategória: Szex a fogantatásért Mindent a meddőség ellenCsak egy dolgod van az életben: azt csinálni, amiben hiszel. Ha erre képes vagy, kitartóan, határozottan, nem feladva, akkor nem lesz gond. (...) Akinek menni kell és megy, az nem néz oldalra, csak az utat figyeli, mert megtanulta, hogy csak az számít.14 évesen "döntöttem" el, hogy 24 éves koromig anya szeretnék lenni. Anyukám ugyanis akkor volt egy nagyon súlyos műtéten. Nem! Én nem szeretném, hogy a gyermekemnek ilyet át kelljen élnie, mert én még karriert és bulit akarok esetleg magamnak. Majd 18 éves lettem és az apukám utolsó betegsége megváltoztatta az életünket... Na ezen a ponton döntöttem el, hogy most már biztos, hogy szeretnék hamar egy babát, csak hát kinek... :) 2011. március 25-én megtörtént az első randink a férjemmel. Szerelem sokadik látásra. 3 hónapra rá. TUDTAM! Ő az igazi! Július 29-én kaptam tőle egy levelet az ágyra. Az állt benne: csináljunk gyereket! Nem tudom elmondani, mennyire boldog lettem. Ugrándoztam, mosolyogtam és izgultam. Abbahagytam a gyógyszert. Augusztus semmi. Szeptember semmi... Nem akart megjönni a menstruációm. Vártam vártam... közben már tervezgettem a babánk szobáját. Végül októberben megjött. 2011. november 24-én elment külföldre egy hónapra. Itthon maradtam. Megint nem jött meg. Végül elmentem egy nőgyógyászhoz, hogy nézzen már meg. Kezével megvizsgált és így szólt: - Mondtam magának, hogy a méhszájsebet szülés előtt fagyasszuk le! Most meg úgy látom, terhes! MICSODAAA??? Rettenetesen boldog lettem. Semmi jele nem volt ,hogy az lennék. Vettem a férjemnek egy babazoknit és karácsonykor, mikor hazaért odaadtam neki. :) Nagyon örült neki és boldogok voltunk. Januárban kellett visszamennem ultrahangra, de sajnos december 26-án, a születésnapomon, elkezdtem vérezni. Megjött. Utána januárban bebizonyosodott, hogy nincs ott semmi. Januárban volt egy méhszájseb fagyasztásom és utána próbáltam terelni a témát. Nem is foglalkoztam vele 2012.decemberéig, mikor megtudtam, hogy a barátnőméknél jön a baba. BESIKERÜLT! Én összeomlottam. Akkor tudatosult bennem, hogy valami nagy baj van. Elmentem endokrinológushoz. Vérvételre. Kiderült, hogy nincs peteérésem. Clostylbegyt tabletta. A sógornőm megnézte a leleteim, így ő arra következtetett, hogy inzulinrezisztenciám van. Egyből fel Budapestre. Ott igen, egy hónapos, délutáni vérvételből diagnosztizálták az IR-t. Mindenki a környezetemben mondta, hogy szerinte ez nem így van és több orvos is azt mondta, hogy nem vagyok az. Egy nő akinek minden álma, hogy gyermeke legyen, mindent megtesz. Mindent, amit mondanak neki szent és sérthetetlen. Én így voltam vele. Reggel 7 órakor csörgött a telefon, hogy egyek. Hányingerek közepette ébredtem reggel, hogy megint azt a kenyeret fogom enni. Ugyanannyi szalámival, ugyanolyan undorral. Majd 10 óra,13 óra,16 óra, 19 óra. Mindent percre pontosan, hogy rendbejöjjek. Rengeteg pénzembe került az étkezésem, a rengeteg teszt és persze az orvosok pénzelése. Abbahagytam... elegem lett.... Egyik délután megtudtuk, a sógornőm is terhes. Ott is becsúszott a baba. Nem hittem el, hogy miért mi vagyunk azok... miért? Volt egy beszélgetésem vele. 8 hetes terhesen azt mondta: - Ne stresszelj rá. Az nem jó. Ő érzi, hogy már vannak anyai ösztönei. Ő tudja, hogy nagyon fiatal vagyok még az anyasághoz. Nekem még fel kell nőnöm. Meg tudtam volna fojtani! Ezeket a kedves tanácsokat hallgatják a nők ezrei. Ne stresszelj rá... persze azoktól, akiknek elsőre sikerült. Igenis könnyű nekik mondani. Nem tehetnek róla, hogy egyből sikerült, ebben igazuk van. Csak akkor tanácsot ne mondjanak nekünk. Nem tudják milyen, ha valami baj van és nem jön évekig a baba. Eljött a csoda. 2013 június 10-én pozitívat teszteltem. 6 hónaposan elhagyott minket. 2013. október 29-én. Ez egy másik történet. 6 hetes kontrollon közölte a nőgyógyászom, hogy nem ír fel clostyt csak egy év sikertelen próbálkozás után. Az igaz, hogy nem ő írta fel előtte, viszont tudta, hogy a kisfiam a clostyval fogant meg. Nem... nem akarta... Eltelt egy... majd két hónap. Elmentem Egerbe egy talpreflexológushoz. Közölte, semmi szervi bajom nincs, csak a mirigyeim nincsenek összhangban. Kaptam 3 db vitamint. Minden reggel bevettem, de megint! Megint nem jött meg. 50. ciklusnapomon telefonáltam az endokrinológushoz. Bevehetem a clostyt. Öröm és boldogság. Nagyon megörültem. Rá 2 napra szurkált a mellem, majd tej jött belőle. Egyből homeós cseppekért szaladtam. Sajnos 58 napra jött meg. DE MEGJÖTT! Bevettem a clostyt... szedek mastodynon cseppeket... szedek vitaminokat... reggelente hőmérőzök és várom a csodát! 33 napra rá megint megjött... Mi nők ennyi probléma után is talpra állunk. Mert meg tudjuk csinálni. Pozitívan kell az életünkhöz állni, mert elmegy. Elmegy hamar.... 23 évesen a meddőséggel küszködök. Éjszakánként a gyermekemmel álmodok, mert lesz! Lesz egy kislányom, egy kisfiam és még két testvérük! Igen! Nagyravágyó és pozitív ember szeretnék lenni, aki embereken segít és küzd az álmaiért és a céljaiért! Mert erről szól az élet. Szeretnék 85 évesen úgy elhunyni, hogy tudom, megtettem mindent azért, hogy az életem szép legyen! (A cikket beküldte: Márti1990)
|