|
|
Kategória: Egyéb babás témák Miért nem akarok második gyereket?Sokszor felmerül bennem a kérdés.Kisfiam születése előtt mindig azzal a kérdéssel fogadtak: "Mikor lesz gyereked?" Most azzal fogadnak: "Mikor jön a testvérke?" Persze, azok is, akiknek még nincs gyerekük. Minden ember nagyon okos a gyereknevelés terén. Sokszor a legokosabbak olyanok, akiknek nincs. Például anyum párja. Mert Ő mindenhez ért. Természetesen a gyerekneveléshez is. Ő tanár volt és ezt tanulta az egyetemen. "Miért nem akarok második gyereket?" Sokszor felmerül bennem a kérdés. Kisfiam születése előtt mindig azzal a kérdéssel fogadtak: "Mikor lesz gyereked?" 2009 novemberében megszületett a kisfiam. Én úgy látom, nem szeretnék második babát. Mi terveztük Őt. Mi úgy gondoljuk, egy gyereknek apa és anya is kell, legalábbis ez az optimális. Ja, és mindkét félnek akarnia kell. Nem lehet egy gyerekkel magunkhoz láncolni egy embert. Persze, aki egyedül vállalja, tegye, megértem. De nem lehet senkit kötelezni arra, hogy apa legyen. Ha viszont vállalja, egy egész életre szóló felelősség, nem csak egy pillanatnyi fellángolás. Ha a szülők mégsem maradnának együtt, a gyerek nem lehet villámhárító és nem rakható félre sem, mint egy megunt játék. Visszatérve, hogy nem akarok második gyereket. Az igazi ok: Nem érzem magam mindig türelmesnek a kisfiammal szemben. Szinte egész nap vele foglalkozom, de érzem, nem lenne türelmem még egy második babához. Mielőtt bárki bármit gondolna, nem vagyok elvadult anyuka. Egyszerűen csak érzem, hogy egy második gyerek már megsínylené, hogy nem lenne annyi türelmem hozzá, mint a kisfiamhoz. Úgy érzem, kell az egészséges egyensúly a munka és a magánélet között. Például szeretnék teljes értékű munkaerő lenni újra, mert szeretem a munkámat is. (Nem is tudtam feladni teljesen.) Nekem tökéletes érzés, hogy távmunkában dolgozom itthonról. Néha házhoz jönnek az ügyfelek. És igen! Nem csak a kakis pelenka a téma! Nem érzem, hogy elbutulok. És igen, várnak vissza ősztől dolgozni és megyek is. Szükségem van arra is, hogy időt fordítsak magamra és a páromra is, ne csak a kisfiamra. Ha nem tenném, a kapcsolatunk sínylené meg. Szeretünk néha kettesben elmenni színházba, moziba. Szeretek hetente kétszer-háromszor zumbázni menni, ezt egészségmegőrzés szinten. A párom is szeret hetente kétszer focira járni, szintén az egészsége érdekében. Szeretek havonta egyszer eljutni kozmetikushoz, fodrászhoz és körmöshöz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. És igen, a kisfiammal is szoktunk eljárni állatkertbe, kölyökparkba, kalandparkba, játszóházba, mielőtt valaki azt gondolná, nem foglalkozom vele. És az előbbiekben leírtak nem azt jelentik, hogy ne szeretnék a kisfiammal lenni. De, imádom minden percét. De! És ez szerintem fontos! Nem szeretnék csak és kizárólag vele lenni. Érzem, ha ezt tenném, később én lennék a "mártír anyuka", aki mindenről lemond a gyereke miatt. Szerintem ez nem normális. Később állandóan a gyereknek felhánytorgatni, mennyi mindenről le kellett mondani miatta. És ez miért fontos? Mert nem Ő akart a világra jönni, hanem Én akartam!!! És hiába beszélgetek el esetleg másokkal erről, mintha nem hallaná meg senki, amit mondok. A külvilág értetlenkedik. "Miért nem lesz testvérke? Olyan önző dolog a gyerekkel szemben!!!" Kifogások a külvilág felé: - Nem bírnánk anyagilag. Erre a válasz, ahol egy elfér, kettőnek is van hely. Mindent meg lehet oldani. Szeretet kell a gyereknek...és ezer válasz. - Sok idő lenne a munkából a kiesés és nem vennének vissza. Ennél már többen hümmögnek. Miért nem lehet egyszerűen lezárni ezt a kérdést? Nem szeretnék több gyereket. De nem, nem lehet ilyen egyszerűen lezárni ezt a témát. (A cikket beküldte: kri76)
|