|
|
Kategória: Szüléstörténetek Lilike érkezéseAzzal kezdeném, hogy 2006 októberében teherbe estem. Nagyon boldogok voltunk a férjemmel. Én abban reménykedtem, hogy kislányom lesz, mivel mindig is arra vágytam. Egy szép fekete göndör hajú kislányra. . Persze kisfiúnak is ugyanúgy örültem volna. Aztán mikor ultrahangon azt mondta az orvos, hogy ő úgy látja kislány lesz, majd kibújtam a bőrömből. Nagyon boldog voltam. Teltek a hetek, a hónapok, és nagyon sokat gondolkodtunk, milyen is lehet, és alig vártuk a nagy találkozást...Kezdődtek a fájások, először ritkábban, majd egyre sűrűbben, egyre elviselhetetlenebb lett a fájdalom. Apa ott állt végig mellettem, vizes ruhával borogatott, masszírozta a medencém. Nagyon jó volt, hogy velem volt, erőt adott. Nagyon sajnált, sokszor a nyakamba borult és zokogott, hiszen tehetetlen volt. Délután 3körül már azt mondta a doki, hogy nem sokára meglesz a baba. De nem tágultam eléggé. . . Úgy éreztem sosem lesz vége. . A fájdalom csak fokozódott és én úgy éreztem, hogy nem bírom tovább és feladom. Közben szívtam a gázt, hogy enyhüljön a fájdalom, de hiába, csak egyre erősödött. Aztán jöttek a tolófájások, ami még durvább volt. Még nem volt eltűnve a méhszáj, de nekem nyomni kellett. Mondta a doki, hogy tartsam vissza. . igen, könnyű mondani. Aztán egyszer csak nyomhattam. Ez már szinte megkönnyebbülés volt számomra. Nyomtam, nyomtam de Lilike nem bírt kibújni, hiszen a méhszájnak még volt egy kis pereme, így muszáj volt vákuummal kiszedni. És egyszer csak... Én csak arra emlékszem, hogy apa elkezdett zokogni, és üvölteni, hogy:-Látom, kint van és gyönyörű! Még most is beleborzongok, hiszen csodálatos érzés volt. Odarakták a hasamra, és el sem lehet mondani, mit éreztem. Utána elvitték megfürdetni, engem összestoppoltak, és vittek a pihenőszobába. Apa meg csak telefonálgatott és közben zokogott. Többet sírt, mint én, hiszen attól a fájdalomtól, amit szülés közben átél egy nő, nem lehet sírni. És elmondani sem lehet ezt a fájdalmat, ezt át kell élni. De persze megérte, hiszen született egy gyönyörű kislányunk: Lénárt Lili, július 13-án 18 óra 48 perckor, 3642 grammal és 52cm-rel. Azóta egy boldog anyuka vagyok. Nagyon gyorsan telnek a napok, mára már három és fél hónapos és nagyon gyönyörű. Egyre okosabb és ügyesebb. És bátran állíthatom, hogy ez a szenvedés tényleg megérte. A világon a legértékesebb dolog a gyermek. Köszönöm Istenem! (A cikket beküldte: Mimus)
|