Kategória: Szüléstörténetek

Kislányom születése

Sokat gondolkoztam rajta, hogy leírjam-e a szüléstörténetemet, de úgy döntöttem: IGEN! :-) Végre rászántam magam, hogy megosszam Veletek azt, ami a legcsodálatosabb dolog a világon: a terhesség, a szülés, az anyaság és mindezek közül a legfontosabb: a szeretet...

Szóval... kezdjük a legelején. Párommal régóta barátok voltunk, mielőtt egy pár lettünk. Tavaly márciusban komolyabbra fordult köztünk a kapcsolat, mert már régóta éreztünk mindketten valamit... És egy párrá váltunk :-) Éreztem, hogy Ő az, akitől gyermeket szeretnék. Nem is sokáig gondolkoztunk rajta, így belevágtunk. Augusztusban sikerült teherbe esnem.
A terhességem nem éppen volt "tökéletes", mivel a 22. hétig (igen, a 22. hétig!) hánytam. Mindenki mondogatta, hogy kisfiú, meg természetesen a hasam alapján is kisfiú. Viszont az első 4D-s ultrahangon kiderült, hogy leányzót hordok a szívem alatt :-) Mindenki nagyon örült!
Tehát a 22. hétig nem volt minden szuper, de utána nagyon jól éreztem magam.
A 34. hét körül mondogattam Páromnak, hogy tuti koraszülött lesz a Picike (bár semmilyen jel nem utalt erre), mert miért ne én lennék az, akinek nem?! 35. hét - semmi. 36. hét - szintén semmi. És így tovább, egészen a 40. hétig, amikor a nőgyógyászom azt mondta, hogy feküdjek be a kórházba. Na pont ez az, amit nem szerettem volna. NST naponta, ultrahang kétnaponta, stb. és stb. Méhszájam természetesen zárt volt, egészen a 40+6 napig, amikor kicsit nyíltam, így kaptam egy tablettát, amitől "elvileg" reggelre nyílnom kellett volna.
Másnap, 17-én reggel fél 8-kor természetesen nem nyíltam ki, viszont kaptam oxitocint, amitől egész jó kis fájásaim lettek :-) 10 órakor már nyíltam, így a doki burkot repesztett. Na azután jöttek csak a fájások :D Viszont hiába, mert délután 2 óráig csak 3 ujjnyira nyíltam ki. De valami aggasztotta az orvosomat: eléggé véreztem és a babám feje sem akart beilleszkedni a szülőcsatornába - elég fenn volt a buksija. Így az orvosom úgy döntött, hogy császármetszés. Azért ki merem jelenteni, hogy 6 és fél óra kőkemény szenvedés után ez maga a megváltás volt! :-)
Így 2013. május 17-én, 14:38-kor megszületett a kislányunk, Lia - 3500 grammal és 56 cm-el. Gyönyörű kislány és tiszta apja :-) (bár mások szerint rám hasonlít:-)

Azóta már 11 hetes a Kisasszony :-)
Visszatérve Páromra: végig benn volt a szülésnél és ezt KÖSZÖNÖM NEKI! Aki szülés előtt áll, csak ajánlani tudom, hogy az Apa benn legyen, mert olyan támaszt nyújt, amelyet csak Ő tud...

(A cikket beküldte: Monaaaaa)

Emil születése :)
Második Babánkat, Emilt, már az első kisfiúnk születése előtt tervbe vettük. A terhességi pozitív tesztet egy boldog megnyugvással teli mosollyal nyugtáztuk! Hiszen ez így volt eltervezve! :) 2014. június 17.-én teszteltem pozitívat. Ekkor már több mint két... »

Nekem csak csak csoda jár?!
Szülésem története bár rémisztő, de bármikor újra végig tudnám csinálni. A fiam megszületése után évek teltek el, mire el tudtam hinni, ez nem álom, s ha felébredek nem tűnik el minden. Talán butaságnak tűnik, de komolyan éveknek kellett eltelni, hogy el tudjam... »