|
|
Kategória: Egyéb a terhességről Kislány vagy kisfiú?2009 tavaszára várjuk a harmadik gyermekünket.Aki ismeri a terhességet, az tudja, hogy a mai világban az első kérdések között szerepel a "na és tudják már, hogy mi lesz: kislány vagy kisfiú?" kérdés. Mi nem tudjuk. S mikor ezt elmondom általában egy megdöbbent emberrel találom szembe magam. Ilyenkor van, aki annyira elcsodálkozik ezen, hogy nem is firtatja tovább a dolgokat. De ilyenkor már mindenképp furán néznek az emberre. Ekkor jön a válaszom -mert többnyire engem, s nem a páromat faggatják erről a dologról - , hogy mi meglepetésnek szeretnénk. Ilyenkor már sokan elhallgatnak. A minap is ez a beszélgetés játszódott le, csak egy közelebbi családtagommal. Ő nem elégedett meg a válaszommal, elkezdte tovább boncolgatni ezt a témát. Mielőtt tovább mesélném, csak dióhéjban említem meg, hogy az első két gyerekünk lány lett. Boldogan élünk velünk és soha nem jutott eszembe egyszer sem, hogy miért nem fiúnak születtek, mert akkor jobban örültem volna nekik. Őket sem nézettük meg, meglepetések voltak mindenki számára. Ám de most, mi lesz ha a harmadik is lány lesz? Erre még higgadtan válaszoltam, hogy akkor örülünk neki, hogy lány és ennyi. Kedves ismerősöm nem elégedett meg ennyivel, próbálkozott tovább, de nem lenne-e jobb nekünk, ha mégis megnézetnénk, mert akkor felkészülhetnénk rá, ha mégis lány.(Itt megemlítem csak, hogy soha nem jegyeztük meg és utalni sem utaltunk rá, hogy most már mindenképpen csak fiú jöhet!) Ekkor már kezdtem elveszíteni a türelmemet. Ez valószínű meglátszott egy pillanatra az arcomon. Gyorsan hozzátette még, hogy ő is olyan kíváncsi, hogy nem fogja kibírni és még az orvosom is felhívja majd, hogy megtudja a baba nemét. Ezek nekem elég nevetséges mondatok voltak, hiszen honnan is ismerné az orvosom. Mégis úgy váltunk el, hogy magamban háborogtam. Azóta sokszor jut eszembe a beszélgetés. Sokat gondolkozom rajta. De mindig oda lyukadok ki, hogy miért szeretnék az emberek a saját nézetüket másokra ráerőltetni. Vajon nyugodtabban telnek álmatlan éjszakái, ha tudja egyik rokona születendő babájának a nemét? Erre választ nem tudok. Én úgy gondolom -és megbántani senkit nem szeretnék- hogy a babavárás egy természet adta ajándék. Ezt az ajándékot mi úgy érezzük, hogy idő előtt nem szeretnénk meglesni, és utána látszólag meglepődni mikor eljön az ideje, hogy kézbe vehessük. Az, hogy a világ ennyit fejlődött és már meg tudják mondani, hogy mire is számítson a kedves szülő pár, egy lehetőség. Mi nem ítéljük el azokat, akik szeretnék előre megtudni születendő gyermekük nemét. Természetesnek vesszük a párommal, hogy sokan élnek evvel a lehetőséggel. Csupán az egészben az a furcsa, hogy ez fordítva már nehezen működik. Továbbra is úgy gondolom: tudjuk elfogadni azt, hogy van, aki él ezzel a lehetőséggel és van, aki nem. (A cikket beküldte: rencsilany)
|