|
|
Kategória: Szüléstörténetek Kira születéseFiatalok voltunk mikor terhes lettem, én 21, a párom 22 éves, de a sors így akarta. Persze mi nagyon örültünk neki. 2009. február 10-re voltam kiírva, de tíz nappal előbb jött. Kezdjük az elejéről.2008-ban éppen a szakmai vizsgám előtt álltam. Május végére vártam a mensesem, de nem jött meg. Mondtam a páromnak, itt valami van, persze ő azt mondta, nyugi csak az idegesség miatt nem jön meg, mivel vizsgázom. Hazaértünk, ő elment dolgozni, én meg csináltam egy tesztet - a tesztnek 1-3 perc az ideje - és azonnal két csík lett rajta. Azonnal csináltam még egyet, az is pozitív lett! Este elmondtam a páromnak, nagyon örültünk neki, pedig nem is terveztük! Az első három hónapban állandóan hányingerem volt. De utána jól telt a terhességem, míg 35 hetes nem lettem. Kedd reggel arra ébredtem, hogy minimálisan de vérzek! Be a kórházba, ahol azt mondták nyitva vagyok egy ujjnyira. Péntekig voltam kórházba. Miután hazamentem az elkövetkezendő hetekben sehogy nem volt jó. Nyugtalan voltam, nem tudtam aludni, pedig semmi bajom nem volt. Január 27-én 38 hetesen arra ébredtem,hogy görcsöl a hasam. Eljutottam a 8 perces fájásokig. Felhívtam a párom, jöjjön haza, szegény mire hazaért elaludtam, és nem történt semmi. 30-án pénteken este néztem a tévét és megint görcsöltem. 11 óra körül elmentem aludni, mondván úgyse lesz megint semmi. De nem tudtam elaludni. Éjjel 1 körül tízperces fájásaim voltak és véreztem, gondoltam most talán lesz valami. Felkeltettem a párom és mondtam neki, hogy mi van. Mondta akkor irány a kórház. Párom nagyon jó alvó így ezután a mondat után visszaaludt. Ezért felkeltettem anyuékat. Azt mondták valószínűleg baba lesz, de azért még feküdjek vissza, mérjem tovább az öt percesekig! Így tettem és örültem, hogy hallgattam rájuk mivel csak 4 óra körül lettek öt perces fájásaim. Legalább így a vajúdás nagy részét otthon csináltam végig! Ekkor ébresztettem fel megint anyuékat. Mondták,hogy akkor irány a kórház. Ezután felkeltettem a páromat is, de most már rutinosan, kávéval a kezemben! Megfürödtem és indultunk a kórházba. Háromnegyed 6 körül értünk be. Megvizsgált egy doki. Két ujjnyira voltam nyitva. Ott az osztályon megkaptam a beöntést és utána letusoltam megint. Közbe a kórházban megvolt az ügyeletes váltás. A szülésznővel felmentünk a szülőszobára és jött a párom is, már 2-3 perces fájásaim voltak, de a fájások között még nevetgéltem meg receptekről beszélgettem a szülésznővel. Fél 9-kor jött a doki és burkot repesztett utána a szülésznő még leborotvált, 3 ujjnyira voltam nyitva ilyenkor. Na ezután jöttek a durva fájások. Nagyon-nagyon szenvedtem és többször hangoztattam, hogy nem bírom, de a párom tartotta bennem a lelket. Tíz óra előtt valamivel már gyengén éreztem a székelési ingert. Jött a doki és feltettek a ctg-re. Azt mondta, hogy a pici szívverése lassul! Megvizsgált a doki és 4 ujjnyira ki voltam tágulva. Adtak egy oxitocin infúziót és mondták ha fájást érzek, azonnal nyomjak. Az első 2-3 nyomás nem sikerült. Utána belejöttem és a 4. vagy 5. nyomásnál hallottam a gátmetszést és mondták is, hogy kint a feje. A következő nyomás után 2009. január 31-én 10 óra 30 perckor 52 centivel és 3250 grammal megszületett a kislányom! Alig sírt, mire a hasamra tették már megnyugodott és csak néztük egymást. Miután elvitték ránéztem a páromra és láttam, hogy kimondhatatlanul boldog. Jött a varrás, közben a párom telefonálgatott. Utána fél 12-ig ott maradt velem, aztán míg le nem vittek a szobámba, aludtam egyet. Kira már több mint 4 hónapos és tündéri baba! (A cikket beküldte: Anett0815)
|