|
|
Kategória: Szüléstörténetek Kicsifiam megszületettNem tudom, emlékeztek-e még rám. Január 21-én jelent meg az első cikkem "Az én terhességem..." címmel.Kértétek, hogy írjam majd meg, mi lett a végkifejlet, hát leírom. Nem volt egyszerű a 9 hónapunk, borzasztó rosszul viseltem, de higgyétek el, amikor megszületett, minden fájdalmat elfelejtettem. Kivéve a varrás fájdalmát. Na, azt nem felejtem el soha! :D Mintha szögbelövővel lövöldöztek volna bennem. :D Már a 37 hetes NST-n szóltam, hogy valami nincs rendben, mert mikor mozgott a baba, utána nem volt szívműködés. Azt mondták, hogy ez nem baj. Hát oké. Bementünk 29-én reggel 9-re a kórházba (tudtam, hogy megindítják), 11:10-kor bekötötték az oxitocint, volt 2-3 fájásom 20 percenként, aztán elmúltak. :D Fél 1-kor jött az orvosom, hogy oké, akkor burokrepesztés. Megrepesztette a burkot, először másfél perces fájások jöttek, rá egy órára már folyamatosak voltak. Fél 3-kor már tolófájásaim voltak, de nem nyomhattam, mert nem simult el a méhszáj. Na, nagy kínszenvedések után (nehéz volt megállni, hogy ne nyomjak), negyed 4-kor azt mondta az orvos, hogy most már jöhet. Ezt a mondatát megváltásnak éreztem. :D Az orvosom könyökölt a hasamon, egyik szülésznő húzta a kicsit, másik tekerte a köldökzsinórt, mert rajta volt a nyakán. 4-5 szülésznő bent volt, már nem emlékszem pontosan, nem ezzel voltam elfoglalva. Beszorult a válla, ami okozott némi kellemetlenséget. És megtörtént a nagy csoda, megszületett. Mindenki néma csendben, én vizslattam őket. Nem sírt fel. Kiszívták az orrából, amit ki kellett, akkor se. Azt mondták, hogy elviszik. Elvitték, rá 1-2 percre már sírt. Hát megnyugodtam. Bár a méhszájam repedt belül, ott volt öt varrás, kívül azt hiszem négy, de túl vagyunk rajta. :D Behozták 5 perc múlva, tiszta lila volt. Ez a lilasága 3-4 hétig még látszódott. Azt mondta a doki, hogy ha negyed órával később születik, akkor újra kell éleszteni. Sose felejtem a kis arcát, mikor először megláttam. A lila kis nóziját, a pöttöm kis kezecskéjét... Sajnos csak másnap reggel 6-kor kaptam meg először, addig nem is láthattam. A kórházi körülmények kegyetlenek voltak, de nem baj, hazamehettünk egy nap ráhúzással. 2 hetes volt mikor mentünk a háziorvoshoz. Kiderült, hogy el volt törve a kulcscsontja, amit a kórházban nem vettek észre, és ferde a szegycsontja. Járunk úszni, és reméljük, hogy minden rendben lesz. Ábel 4060 grammal és 55 cm-el született. Most, 3 hónaposan 6890 gramm és 64 cm :) Még nem akarja megtámasztani magát, úgyhogy emiatt is szakembert javasolt a védőnő, de szerencsére már elkezdte használni a bal kezét is. Élvezi a babahintát, a pihiszéket. :) Csak kézben marad meg, elvárja, hogy csak rá figyeljünk, és imádja, ha szeretik. Talán érzi, hogy volt egy kistestvére, talán nem, de imád bújni és sose marad meg egyedül. Ami valahol jó, valahol nem. Hát ez a mi kis történetünk. :) (A cikket beküldte: lauren26)
|