|
|
Kategória: Szüléstörténetek Isten hozott Léna baba!Hiszek abban, hogy a sorsunk alapja valahol meg van írva és a részleteket mindenki magának dolgozhatja ki. A mi alapunk több mint kilenc éve íródott, de csak egy éve kezdtük el közösen alakítani. A történetünk barátságként indult majd egyoldalú és viszonzatlan szerelem végül többévnyi távolság után 2008-ban ismét barátságként folytatódott. De akkor már mindketten másként gondolkodtunk, felnőttünk és a saját rossz kapcsolatainkból kilépve, végül együtt kezdtünk új életet.A család és a barátok is örültek a hírnek. A terhességem a normálisnak mondható apróbb kellemetlenségektől eltekintve problémamentes volt és félúton járhattunk amikor kiderült, hogy kislányunk lesz. Október 1-re voltam kiírva és semmi jele nem volt, hogy hamarabb jönne a baba. Szeptember 28-án tortát sütöttem, vacsorát főztem és örültem, hogy nincs olyan nagyon meleg, mint az elmúlt hetekben! 29-én hajnalban arra ébredtem, hogy fájdogál a hasam de nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, gondolván, hogy biztosan ezek a jóslófájások. Visszafeküdtem, de néhány perc múlva ismét jött egy görcs. Egy ideje az ágy szélén ücsörögve vettem a nagy levegőket amikor felriadt a párom és kérdezte, hogy milyen időközönként jönnek a fájások. Persze addig ezt nem is néztem de mint kiderült úgy 3-4 percenként jöttek. Szegénykém idegesebb lett mint én és már menni is akart a kórházba. Mondtam neki, hogy fölösleges, mert úgyis haza fognak minket küldeni. Azért hatkor elindultunk, és amikor beértünk, a dokim éppen ügyelt. Megvizsgált, majd mondta, hogy mindkét méhszáj teljesen zárt úgyhogy itt ma még nem lesz baba. Azért javasolta, hogy sétáljunk vagy lépcsőzzünk egy kicsit és fél óra múlva újra megnéz. Megtettük, de nem történt változás. Már éppen készültem leszállni a székről, amikor megemlítettem, hogy mintha szivárogna valami belőlem és valóban, a magzatvíz volt az. Na akkor maradunk, mondta. Következett a beöntés, ami nem volt vészes, majd megkaptuk az egyes szülőszobát. Fél kilenckor burokrepesztés, majd bekötötték az oxitocin-t és beindult a buli! Szegény párommal nem nagyon tudtam váltani két szónál többet mert ahogy elmúlt az egyik görcs már jött is a másik. Folyamatos 80-100-as fájásokkal telt el a következő három óra. Ezalatt hol felültem, hol felálltam, a labdát is próbáltam, de az nem volt kényelmes. Dél körül beadták az epidurált. Magát a szúrást nem is éreztem, mert két brutál fájás között kaptam, viszont a hatása szinte azonnal érezhető volt! Két óra pihi következett, bár ekkor sem lehettem túl jó társaság, mert folyamatosan reszkettem és majdnem elaludtam. Amint elmúlt az EDA hatása, azonnal jöttek a tolófájások. Őszintén bevallom, nekem ez volt a legnehezebb rész az egész szülés alatt. Úgy a tizedik nyomás környékén már azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lesz, ha a kisasszony mégsem akar kijönni, hogy fogják kiszedni szegénykémet! De aztán a kíváncsisága erősebbnek bizonyult, mert 14 óra 33 perckor kidugta végre a buksiját. Apukája vágta el a köldökzsinórt, majd ezután odaadták nekem a mi kis hajasbabánkat. Életem legszebb pillanatai voltak ezek! Szerencsés vagyok, mert egy könnyű terhesség után, egy viszonylag könnyű és gyors szülést tudhatok magam mögött. Az elmúlt évben gyökeresen megváltozott az életem és a páromnak, örökké hálás leszek, amiért soha el nem múló szerelemmel várt és ma már egy boldog család lehetünk így hármasban! (A cikket beküldte: szofi2)
|