|
|
Kategória: Szüléstörténetek Hannababa, a mi kis CsodánkMár 20 évesen szerettem volna babát, de csak most 28 évesen élhettem át ezt a Csodát.Már nagyon vágytam a babára, és 15 hónap próbálkozás után pozitív lett végre a teszt. Az örömünk sajnos nem tartott sokáig, mert 12 hetesen elvetéltem. Akkor én is meghaltam egy kicsit lélekben, de nem adtuk fel, és 4 hónap múlva újra ott volt a két csík! Bár nem volt ez a terhesség sem problémamentes, de igyekeztem elhessegetni minden rossz gondolatot. A babára és magamra koncentráltam! A 18 hetes ultrahangon már megtudtuk a nemét is, férjem sírva fakadt az örömtől, hogy kislányunk születik! Csak lányos dolgokat vettünk, és nagy szeretettel vártuk! A 38. héttől vizesedni kezdtem, inkább csak a lábfejem dagadt be, de az annyira fájt, hogy cipőt is sírva húztam fel! Közben jóslófájásaim is voltak, ezért 3 napra még kórházba is kerültem megfigyelésre, de Törpilla még nagyon jól érezte a magát odabenn! Már a 41. hetet tapostuk, amikor be kellett feküdnöm, mivel lejárt az idő! 2 napja voltam benn, mikor éjjel szóltam a nővérnek, szerintem elkezdődött! Szivárgott a magzatvíz! Átküldött a szülőszobára, ahonnan már csak a holmimért mehettem vissza! Ez volt éjjel fél 3-kor! 4 órakor telefonáltam a férjemnek, mert akkor kel, hogy jó lenne, ha ma nem menne dolgozni, mert eljött az idő. 6 órára benn is volt a kórházban, de mivel nem terveztünk apás szülést, a folyosón várakozott. Reggel 8-ig NST-n nézték a baba mozgását, minden rendben volt, magzatvíz továbbra is szivárgott, és 2 ujjnyira a méhszáj nyitva volt. 9 órakor megkaptam a beöntést, bekötötték az oxitocint, de csak nem tágultam 4-5 ujjnyinál tovább! A szülésznők nagyon kedvesek voltak, még két fájás között viccelődtünk is. Szinte végig a nagy labdán ültem, amin még bólintottam is (mindenkinek csak ajánlani tudom). Az orvos 2 óránként megvizsgált, mindig emelte a cseppszámot, de semmi. Este 6 órakor a császármetszés mellett döntöttek-aminek én nem örültem-, de a baba érdeke ezt kívánta! Este 3/4 9-kor végül kiemelték az én kicsi lányomat! Boldogságom határtalan volt, és ez a mai napig is tart! Apa szerelmemnek hívja őt, én már csak a 2. helyen vagyok, de ezt egy cseppet sem bánom! 7 hónapja én vagyok a világ legboldogabb anyukája! Boldog vagyok, hogy átélhetem ez a Csodát! (A cikket beküldte: Szabszisza)
|