Kategória: Szüléstörténetek

Hanna születése

2010 januárjában estem teherbe, és október 4-én megszületett az én kis csodám Johanna. Nem volt nehéz a terhességem. Annyiból volt rossz, hogy mindhárom trimeszter elején hányingerem volt, és végigkísért az alacsony vérnyomás is. A kis súlya miatt veszélyeztetett terhes lettem.

Október 4-én bementem a kórházba, mert az orvosom azt javasolta, mert túl picinek találta a babát, és így veszélyeztetett terhes lettem. Meg is vizsgált rögtön egy orvos, aki megállapította, hogy három ujjnyira nyitva vagyok. Eléggé kellemetlen volt, egy kicsit vérzett is utána. És mondta, hogy szülnünk kellene.
Elküldött UH-ra, hogy megnézzük, mennyire kicsi a baba. A gép 2100 grammra tippelte. Délután jött az orvosom. Ő is megvizsgált. Abból alig éreztem valamit. Nagyon óvatos volt. Mondta, hogy akkor készüljek fel a szülésre. Menjek be a szülőszobába, és megindítjuk a szülést, burkot repesztünk.
Akkora már az apa Pestre ért a busszal. Mindenképp apás szülést akartam. 3 előtt egy kicsivel mentem be a szülőszobára. Rögtön megcsinálták a beöntést. Rosszabbra számítottam. Aztán utána mentem a szülőszobára. Akkora már az apja a szülőszobában volt beöltözve.
Gyorsan burkot repesztettek, meg bekötötték az infúziót. Egyik sem volt vészes. Ráültettek a gumilabdára, ami sokat segített. Kényelmes volt. A kicsim tudta mi a dolga, mert voltak fájásaim. Ami nekem nem fájt nagyon, bár a gép szerint erős volt. 6-kor kicsit ritkábbak voltak a fájások, pedig már voltak 2 percesek, de elmúltak. Megvizsgált az orvos, ami nagyon fájt. Akkor bő 4 ujjnyi volt. Így fájáserősítőt adtak infúzión, hogy haladjunk. Innentől beindultak az események. Sokkal erősebbek voltak a fájások. Már rendesen megéreztem őket. Aztán végre éreztem a tolófájásokat, amit már nagyon vártam, mert már szüntelenül fájt a derekam. Elég rossz volt. Felfeküdtem nagy nehezen az ágyra, közben megint fájás volt. Azt kivártuk.
Még volt egy kicsi a méhszájból, de átalakították az ágyat, és mondták, ha az első nyomásra átjön a feje, akkor nem kell visszaülnöm a labdára. Hát nem akartam. Szóval tiszta erőből nyomtam, és át is jött a feje. Gátmetszés is megvolt, jó sokat vágtak, hogy ne sérüljön a baba. Kb. 10-szer kellett nyomni, mire végre kicsúszott. Igazából ez nem fájt, csak feszített, és nagyon fárasztó volt. Szóval egy fájás alatt csak kétszer nyomtam, nem háromszor.
18.43-kor megszületett Johanna. Rám tették, olyan megható volt. Az apja el is sírta magát.
Gyönyörű kis hajasbabám. Már az összes orvos arra volt kíváncsi, hogy mennyire kicsi a Drágám, de nem volt olyan kicsi, 2470 gramm, és 53 cm. Még a szülőszobán szopizott. Aztán elvitték. Engem is megcsináltak. Az nagyon fájt, nagyon. Majdnem jobban, mint a szülés. Este 9-re visszavittek a kórterembe.

(A cikket beküldte: Sandra04)

Domi baba érkezése..
Viszonylag sok idő eltelt a szülésem óta, a kisfiam már 20 hónapos. Mégis nagyon elevenen él bennem minden perce, szép élményként éltem meg a szülést! A cikkem a várandósságomról, a kórházban várakozással töltött napokról, és legfőképpen a Kisfiam megszületéséről szól. »

Down-kór szűrés – minden várandósnak
A korszerű várandósgondozás ma már lehetővé teszi, hogy a gyermek születését megelőzően számos betegség, például a Down-kór is kiszűrhetővé váljon. A 21. kromoszóma többletére visszavezethető rendellenesség jellemző küllemmel járó értelmi fogyatékosságot okoz,... »