|
|
Kategória: Szüléstörténetek Gitta érkezéseAnnyi nagyon jó történetet olvastam a babák születéséről, és úgy gondoltam én is leírom, mert nagyon büszke vagyok rá, hogy végig tudtam csinálni. (Kétszer is.) Igaz, szülésem már régen történt, de azért szeretném megosztani.Párommal 2003-ban házasodtunk össze. Előtte már 4 évig együtt jártunk. Nagyon szerettünk volna kisbabát, de sajnos nem akart sikerülni. Elmentem egy orvoshoz, hogy segítsen, de rá kellett jönnöm, hogy nem nagyon érdekli a problémám. Ismerősömtől hallottam egy doktornőről, aki rajta is sokat segített. Így hát úgy döntöttem, én is megpróbálom. Elmentem hozzá és teljesen másképpen fogadott, mint az előző orvosom. Nagyon rendes volt, rögtön mondta, hogy következő mensesem harmadik napján menjek vissza és leveszi a vért. Mivel nekem rendszertelen volt a menstruációm, kellett várni egy kis ideig. De én csak vártam és vártam. Nem gondoltam, hogy terhes lehetek, mert máskor is volt már ilyen, és nem akartam megint csalódni. De egyszer gondoltam veszek egy tesztet hátha sikerült. És igen sikerült! Nagyon boldog voltam. Visszamentem a doktornőhöz. Ő csak annyit mondott, hamarabb kellett volna elkezdenem aggódni. Leírhatatlanul boldog voltam. Teltek a hetek a hónapok. Nagyon jó terhesség volt. Semmilyen hányinger vagy rosszullét nem volt. Kívánós sem voltam. Elérkezett a harminckettedik hét. Visszamentem doktornőhöz. Minden rendben volt, csak közölte velem, hogy sajnos nem fog bent lenni a szülésnél, mert akkor lesz szabadságon, de bemutat engem egy másik orvosnak, és ha gondolom ő lesz, ha nem keresünk mást. Már NST-re jártam. A doktornő már nem volt bent. Vártam a papírjaimat és egyszer csak kijött az asszisztens és mondott két nevet. Választanom kellett (látatlanban). Én választottam. Hál' Istennek nagyon jól. Július 14-re volta kiírva. De Gitta nem akart kibújni. Mikor 20-án NST-re mentem, közölte velem az orvosom, hogy másnap be kell feküdnöm. Nagyon nem örültem neki, de nem volt mit tenni. Másnap beköltöztem. Nagyon jó szobát kaptam, jók voltak a szobatársak is. A párom bent volt velem egész nap. Olyan 6 óra körül mondtam neki most már menjen, mert másnap mennie kellett dolgozni. Lezuhanyoztam, majd beszélgettünk egy kicsit, de mivel fáradt voltam, hamar elaludtam. Éjszaka arra ébredtem, hogy fáj a hasam. Elmentem wc-re, gondoltam, biztos elrontottam a gyomrom. Visszafeküdtem, de csak nem tudtam elaludni. Nem gondoltam, hogy ez már az lehet. Honnan is gondoltam volna. Nem tudtam még, milyenek a fájások. Megnéztem az órát és hét percenként jöttek. Kimentem, sétálgattam. Mondtam az éjszakás nővérnek, Ő azt mondta, ha sűrűsödnek szóljak. Nem akart, így hát visszafeküdtem. Reggel 6-kor telefonáltam a páromnak. Mondtam, menjen nyugodtan dolgozni, úgysem lesz semmi. Még akkor sem fogtam fel. Jött az orvosom, mondtam neki, hogy 5 perces fájásaim vannak. Lehívott a vizsgálóba, megvizsgált és már két ujjnyira nyitva voltam. Megnézte a magzatvizet és mondta azonnal menjek fel a szülőszobára, mert zöld. Mire felértem a szobába már a nővér várt. Gyors pakolás, azután mentünk. Fent felvették az adatokat, majd kérdezte a szülésznő, hogy szeretnék-e beöntést. Kértem. A szokásos dolgok után mentem volna vajúdni, de sajnos nem volt hely. Felhívtam a férjemet, hogy szerintem jöjjön, mert a szülőszobán vagyok. Így is lett. Mire beért már volt helyem. Teltek-múltak az órák, nagyon fájt, de az idő sürgetett, ezért oxitocint kaptam. Nagyon felerősödtek a fájások és kértem, hogy adjanak valami fájdalomcsillapítót. Az orvosommal úgy döntöttünk, hogy jó lesz az EDA. Megkaptam. Nekem nemsokára hatott is. Ismét vártunk, de már sokkal könnyebb volt. Egy kis idő múlva jött az orvos. Megvizsgált és mondta, hogy szülünk. Szétszedték az ágyat, megrepesztette a burkot (a víz nagyon zöld volt) és mondta, hogy nyomjak. Két tolófájás után gátmetszést csinált. Hozzáteszem, nagyon-nagyon fájt. Utána még két nyomás és már kint is volt. Minden fájdalmam megszűnt. Rám tették a pici meleg, csúszós testét. Hihetetlen érzés volt. Csak néztük, nem tudtunk betelni vele. A párom elvágta a köldökzsinórt, majd elvitték. Egy kis idő múlva visszahozták és mondták, hogy 3500 gramm és 45 cm. Nagyon boldogok voltunk. Még két órán át együtt voltunk. Majd elvitték, engem meg kivittek a szobába. Hát így történt az én első pici (most már nagy) babám születése. Remélem tetszett. (A cikket beküldte: kissne.viki)
|