|
|
Kategória: Egyéb a szülésről ÉN és a sors!14 évesen azt hittem, hogy majd én megmutatom a világnak ki is az igazán belevaló csaj! Bulik, pasik amennyi csak belefér! De egy év mulva megváltozott az életem... S a sorsnak köszönhetem, hogy nem egy rúdon táncolok, s nem az éjszakában élem az életem, hanem mindent a gyermekeimért teszek.10 perces fájásokkal indultam a kórházba, beértem, kétujjnyira nyitva voltam, megérkezett fogadott orvosom, és délután 12 óra vajúdás után simán megszületett kislányom Stefánia 3650 grammal és 54 cm-rel! Én voltam a világ legboldogabb embere, kórházból hazaérve, fogadott gyermekorvosunk kijött megnézni a tündérkém, s megállapította, hogy születési rendellenessége van, műteni kellett Pesten, a kardiológián 2 éves korában! Heteket voltunk a korházban, egyedül a fővárosban 15 és fél évesen a lányommal! De végigcsináltam, mert ezt választottam. Közben elvesztettem a barátaim, mert bár megtehettem volna, de a buli szót töröltem az életemből, és csak a lányom volt a mindenem, csak ő létezett számomra, magántanulóként folytattam a sulit. Kb. 2007. áprilisban megismertem egy nagyon aranyos srácot, aki 14 évvel idősebb volt nálam. Imádta lányom, minden szép és jó volt. Fél év után teherbe estem! Mellettem állt mindenben, örültünk a kistesónak. 5 hónapos terhesen kiderült, hogy ikreim lesznek! 2008.04.25.-ére voltam kiírva! 23.-án mentem NST-re, onnét egyszerre át a kórházba, mert két ujjnyira nyitva voltam fájások nélkül! Fél 1-re bent voltam a kórházban, 1 órakor három perces fájásaim voltak. 15.10-kor megszületett Bencém 4050 grammal és 54 cm-rel, 15.20-kor megérkezett Ádámom 3800 grammal és 54 cm-rel! Sima szülés volt! Nagy volt az öröm, de sajnos nem volt lehetőségünk párommal, hogy összeköltözzünk, szépen lassan eltávolodtunk egymástól, és most 12 napja eltűnt, semmit nem tudok róla! Azt sem, hogy kivel és hová ment! Egyedül három gyermekkel, én, aki nagykanállal faltam az életet, és semmit nem bántam meg. Az élet legszebb ajándéka a gyermek, aki ártatlan, semmiről sem tehet! Hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult az életem, ki tudja, hol lennék most... (A cikket beküldte: Adbest)
|