|
|
Kategória: Szüléstörténetek Egy szép szülés történeteÜdvözlöm az Olvasókat.Szép szülés, jó kórházban, jó szakemberekkel, fogadott orvos nélkül? Igen. Kellett egy kis mázli is, de van ilyen is. Mint sokan mások itt, én is sok történetet elolvastam a szülésekről, kórházakról. Szeretném megosztani veletek az enyém. Ebben nincs sok aggodalom, baj, persze jutott abból is egy kevés. Délután kerültem a kórház ügyeletes nőgyógyászához, fogadott orvosom nem volt. Aznap nem szültem. Nem sokat aludtam az éjjel a megfigyelőben voltam másik két vajúdó kismamával. Nekem persze semmi fájás, és majdnem egész éjjel rajtam volt az NST gép. Reggel az a doktornő vette át a műszakot, akiben reménykedtem, hogy nála szülhetek. A Jóisten velem volt. Semmi fájás, magzatvíz kevés. Úgy gondolták a reggeli viziten, hogy oxitocint kell kapnom. Nem örültem neki, mert nagyon nem szeretem a gyógyszerezést, de kénytelen voltam az orvosokra bízni magam és ebben a doktornőben nagyon bíztam. A tisztelt főorvos a frászt hozta rám amúgy is, hogy kicsi a babám és nem fogom tudni megszülni, császár lesz. A doktornő nem engedte. 10-kor megkaptam az infúziót, jöttek is a fájások hamar. Kb. 2 óra múlva burkot akartak repeszteni. Szóltam, hogy szerintem nem lesz rá szükség, de nem folyt semmi, így mentem. A doktornő elkezdett volna vizsgálni, de ahogy mondtam nem volt szükség repesztésre. Folytatódott a vajúdást. Párom, anyukám és anyósom végig velem voltak és egy nagyon rendes szülésznő is gyakran benézett. Biztatott, segített. 15.46-ra megszületett a kislányom, vagyis első gyermekként 5 óra 46 perc alatt kint volt. Gyönyörű baba. 9-es Apgar számot kaptunk, szerintem senki nem kap tízest. Azért kilencet, mert nem sírt fel egyből a csöppöm. Ja, a kicsinek titulált lányom 3100 grammal és 49 centivel született… a főorvos úr vajúdás közben is bejött egyszer, hogy a team kész az utolsó aznapi császárral, vagy most visznek vagy nem. A doktornő nem engedett. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Kitoltak a folyosóra 2 óra megfigyelésre. A babám 17.10-kor a cicimen volt. Ott volt anyum, anyósom, párom és apósom is befutott idő közben. Nem szóltak rájuk, szép fotók készültek. Párom ekkor adott a doktornőnek 15 ezer, a szülésznőnek 5 ezer forintot. Bár adhattunk volna többet, megérdemelték volna. Két ágyas, zuhanyzós szobába kerültem. Természetesen baba-mama szobában voltunk. Első éjjel elvitték pár órára a lányom, hogy pihenhessek, bár nem nagyon szerettem volna oda adni, de végül persze jót tett a pár óra alvás. Az éjjeli szekrényemre letettek két fájdalomcsillapítót, másnap egy glicerines kúpot. A gyógyszert nem vettem be, de jól esett, hogy gondoskodnak erről is, kérnem sem kellett. Nem jártak a nyakamra az ügyeletes szülésznők, ápolók. Elmentem megnézni a fürdetést, elmondták, amit tudom kell. Egyszer bejöttek, amikor tisztába tettem a babámat, látták, megy, nem jöttek többet. Másokhoz persze mentek és segítettek, főleg a nagyon fiatal anyukákhoz. A szoptatással sem volt gondom, így abban sem kellett segíteni. 100 grammot veszítettünk a születési súlyból, így a 4. napon, gond nélkül hazamehettünk. Az osztályon tilos volt látogatót fogadni. Külön rész volt a látogatóknak, csak ablakon keresztül láthatták a rokonok, barátok a babát. A szűk család, egy, max. két fő, egy szintén elkülönített részben találkozhatott a kicsivel, ők meg is foghatták persze. Itt is nagyon szép fotók készültek. Azóta eltelt 8 hónap. Csodaszép, jól evő, értelmes kis sajtkukaccá nőttünk:) Kívánok mindenkinek hasonló élményeket. Remélem minden szülészet fel tud fejlődni erre a szintre, úgy hogy egy átlag keresetből élő pár is szép emlékeket vihet majd haza. Tiszta szívemből kívánom. (A cikket beküldte: r.judit)
|