|
|
Kategória: Szüléstörténetek Dávid, a gyantás bébiAz anyuka: 19 éves, nagyon fiatal és tapasztalatlan, első gyermekét várja.A baba: még magzat, 39 hetes. Az egyre szűkösebbé váló pocakban készülődik a nagy pillanatra. Addig még bő egy hét van hátra. A szóban forgó nemkívánatos szálak eltüntetése pedig hétről-hétre gond, és duplán az egy kismamának! Márpedig a nagy pocak nem ok a hanyagságra. Két nap múlva: Most már tényleg minden nagyon kényelmetlen: a pocak feszít, domborodik, szúr. Megtörtént a sokadik szemle is a babaruhák közt, minden tiszta, illatos, hamarosan gazdára találnak. " Vajon milyen lesz? Ki az a kis pocaklakó, aki odabent mocorog? Nyugalom, még néhány nap." Várakozásteljesen, pihenéssel telnek a napok. Az egész család a kismamát kíméli, a sógornő nevetve megjegyzi: „Gyereknek gyereke?” Jó vicc. Nagyika is látogatóba jön: - Holnap áthozom a fényképezőgépet - búcsúzkodik később a kapuban. - Meg kell örökíteni ezt a nagy pocakot! Másnap: Még mindig időből van a legtöbb. Telefon a kozmetikába: Margó, a kozmetikus este 6-ra várja a szépülni vágyó kismamát, aki mégiscsak rászánta magát a lábgyantázásra. " Mit ki nem bír egy nő, ha a szépségről van szó! De hát ez semmiség, mi lesz, ha már most nem tűri a fájdalmat?!" A hazafelé séta még jól is esik, és otthon derül ki, hogy a mama órákig várt a fényképezőgéppel. De sebaj: azt üzente, holnap majd átjön. Később: Az este szokásosan telik. Csak a pihenés esik jól, vagy szinte már az sem. Még nincs kilenc óra, amikor... valami olyan fura, annyira más. Érzi a fájdalmat, nézi az órát. Jelez a szervezete, itt az idő! Esti riadó a családnak, szerencsére közel a szülészet. Egymást követik az események. A nővérek előkészítik, az orvos megvizsgálja a megszeppent kismamát. És meghagyják neki: sétálgathat, vagy akár le is fekhet. A leendő anyuka az előbbi mellett dönt. Az álma elillant, félelmét elfújta valami éjjeli kis manó. Óvatosan körülnéz. Későre jár, de itt egybefolyik nappal és éjszaka, állandó a készenlét, a tennivaló, teljes intenzitással égnek a lámpák. Kis rádió szól halkan, ez megnyugtató. Kíváncsian várja, milyen lesz a szülés és fel sem fogja; valami örökre megváltozik, anya lesz. Újból jön az orvos, vizsgál és kijelenti: - Szülünk. Tapasztalatlanul követi az utasításokat, hiába, no: minden kezdet nehéz! Megszenvednek mind a hárman, az orvos homloka is gyöngyözik. Aztán egy pillanat alatt kicsusszan a meleg anyai testből a baba, mint rakoncátlan szappan a vizes kézből. Megszületett Dávid! A doktor úr mosolyog: "Szegény anyuka, még a lába is kipirult a nagy erőlködéstől!" Az újdonsült mama őszintén vall: "Csudát! Az este gyantáztatni voltam." A doki szeme elkerekedik: "Akkor meg mit csodálkozik, hogy egy héttel előbb meglett a gyerek?!" Kiderült, hogy a gyantázás okozta fájdalom váltotta ki a szülés megindulását idő előtt. Késő bánat! Eltűnt már a nagy pocak, mire a mama (immár dédi) átjött a fényképezőgéppel. De most legalább már tényleg volt kit fotózni. Egy hónappal később: Egy verőfényes napon a kozmetika felé sétált a kismama a babakocsival, benne a kicsivel. Margó, a kozmetikus örömmel üdvözölte őket: - Na, hadd lássam, hol az a gyantás bébi? (A cikket beküldte: elszabadult hold)
|