|
|
Kategória: Szüléstörténetek Beteg babám született!2007.10.28-ra voltam kiírva, de 22-én megkezdődtek a fájások, mi pedig boldogan indultunk be a kórházba..A baba 23-án délelőtt 9 óra 28 perckor született, de sajnos betegen, Down szindrómásan! A családom tudta meg először, nekem csak a császáros őrzőben tudta elmondani a férjem. Mérhetetlen fájdalom volt akkor bennünk, de már nagyon boldogok vagyunk, hogy ő van nekünk! Úgy gondoltam még nem az igazi fájások lesznek, de este hatra már 8-10 percesekké váltak. Nyolc órakor elindultunk a kórházba, mivel eléggé messze lakunk, és nem az első szülésem. Kilenc óra húsz percre értünk be, ahol megvizsgált az ügyeletes orvos, mivel nem volt fogadott orvosom, ő azt mondta, hogy másfél ujjnyira vagyok nyitva. Haza már nem mehettem, így előkészítetek és befektettek egy szülőszobába, rám tették a CTG-t. A férjem nem szeretett volna bejönni a szülésre, így az unokatestvérem jött be, 11 óra körül kiküldték, mondván, hogy sokára lesz meg a baba, és nekem pihennem kell. Így egyedül maradtam, a fájások pedig jöttek egyre erősebben. De sajnos nem tágultam, a CTG pedig egyre rosszabb eredményeket mutatott. Én bent szenvedtem, a családom pedig kint! Így telt el az egész éjszaka. Reggel, hála istennek jött a váltás, és egy tündéri orvos is vele együtt, név szerint Belics Zorán, aki megvizsgált és megnézte a CTG eredményét. Majd vitatkozások közepette (hogy miért nem császároztak meg az éjjel) mivel a pici szívműködése nagyon rossz eredményt mutatott, az orvos azt mondta, gyorsítót adnak, és ha javul a baba szívhangja, akkor simán szülünk, ha nem, akkor megcsászároznak. A pici szívhangja leesett 60-ra, így azonnal a műtőbe vittek, és tizennégy perc múlva megszületett a kisfiam 3005 grammal és 54 cm-rel. Ami ezután következett, azok életem legszomorúbb percei voltak. A férjemmel és a családommal közölték, hogy a baba Down szindrómával született! Akkor jó lett volna meghalni, annyira mérhetetlenül szomorú voltam, mivel lemaradtunk a magzatvíz vizsgálatról, és a pici többi lelete negatív volt. Nem tudtuk, hogy betegen születik majd. Azóta már nagy fiú, nagyon szépen fejlődik minden téren, egy imádni való kis csudapofa, és a betegsége alig látszik rajta. Amennyire szomorúak voltunk szülés után, annyira boldogok vagyunk most, mivel egy tündéri kis manó boldog szülei lehetünk! (A cikket beküldte: Bazsianyu)
|