|
|
Kategória: A terméketlenségről Bánatból örömMár 3 éve ismertük egymást a férjemmel, mikor úgy döntöttünk, hogy jöhet a baba. Csak a sors közbeszólt. Teltek a hónapok, és nem akart összejönni. Már túl voltunk néhány hónap gyógyszeres kezelésen, ami a peteérést segíti elő, de hiába. Végül a nőgyógyászom javaslatára Budapestre mentünk egy kórházba, a lombikprogram után "érdeklődni".Hazajöttünk, nagyon vigyáztam magamra, nem dolgoztam stb. Két hét múlva mentünk vérvételre, hogy megtudjuk sikerült-e. Nem mertem itthon tesztet csinálni, féltem az eredménytől. Hosszú órás várakozás után szólítottak, s közölték: GRATULÁLUNK! IKERTERHESSÉG! Annyira örültünk, hogy azt szavakkal nem is tudom kifejezni. Kéthetente jártunk ellenőrzésre, s 12. héten mondták, hogy minden oké, ide már nem kell jönni, mehetek a saját orvosomhoz innentől, hiszen ők csak a megtermékenyítéssel foglalkoznak. Teltek a napok, hetek, jól éreztem magam, semmi gond nem volt a terhességemmel a 20. hétig. Húsvét vasárnap volt, sohasem fogom elfelejteni, egyszer csak elkezdett görcsölni a hasam és enyhén véreztem. Bepánikoltunk, irány a kórház. Mire fölértünk az orvoshoz (kb. 1/2 óra), megvizsgált és közölte, 2 ujjnyira nyitva a méhszáj, valószínű, hogy elvesztem a babákat! Egy éjszakára infúzióra kötöttek, hátha csoda történik, és megáll a tágulás... A csoda nem következett be sajnos! Reggelre eltűnt a méhszáj, beindították a szülést. 20 hetes babákat már nem egyszerű megszülni, pláne így, hogy tudtam, nem maradnak életben. Kb. 2 órás vajúdás után megszültem őket. Két kislány! Istenem, mindig is lányra vágytunk a párommal. Otthon borzalmas hetek, hónapok jöttek. Alig vártam, hogy dolgozhassak, ne mindig csak gondolkozzak a miérteken. Eltelt a 9 hónap pihenőidőszak, s úgy gondoltuk, próbálkozunk, hátha nem kellene ismét a lombikprogram. Már majdnem föladtuk, amikor késett a vérzésem. Gyorsan egy teszt: negatív. Még mindig semmi. Két nap múlva ismét egy és végre POZITÍV! Nem mertünk örülni igazán, féltünk az előzmények miatt. Az orvosom is megerősítette, hogy kismama vagyok. Kb. 12 hetes voltam, mikor ismét közeledett a húsvét. A frász kirázott ettől a naptól. De nem történt semmi. És 2008.10.21-én a 40. héten megszületett az én kis szerelmem, a kislányom. Igen, ő is kislány lett. 4350 gramm és 59 cm, természetes úton született. Azóta ő a boldogságunk, a mindenünk, de a másik két babánkat soha nem fogjuk elfelejteni! Köszönöm, hogy elmondhattam az életem legfájóbb és legcsodálatosabb élményét nektek! (A cikket beküldte: dosadora)
|