|
|
Kategória: Egyéb babás témák Az igazi apáknak!Anyák napja közeledtével elgondolkodtam, hogy a legtöbb alkalommal minket anyukákat/nőket ünnepelnek. De mi van az apukákkal/férfiakkal?Sok szüléstörténetet és babás-mamás cikket olvastam már, de valahogy az apukák érzéseiről, tapasztalatairól a szülővé válással kapcsolatban ritkábban jelenik meg írás. Miért hagyjuk ki szegény férfiakat, hisz ők is ugyanúgy várják a picur érkezését és részt vesznek a fürdetés-pelusozás-etetés folyamatában. Nyilvánvalóan csak amennyire természetüknél fogva ezt megtehetik. Amikor megszületett Léna, akkor is végig mellettem/mellettünk volt. Itthon együtt fürdettünk és Ő félelem nélkül dajkálta, öltöztette a pici lányát! Az elmúlt hat hónap alatt egyre inkább érezhetővé vált, ahogy nőtt az imádata a kisasszony iránt és ez mostanra viszonozni látszik, hisz Léna is rajong érte. Persze amennyire egy fél éves gyerek rajongani tud! Reggel akkor ébred, amikor apa dolgozni indul, így még el tudnak köszönni egymástól. Este játszanak, „beszélgetnek”, az Ő hangjára kifejezetten figyel és fürdetésnél is apa az, aki a legjobban tudja, hogy kell tartani a kisasszonyt. Bármikor elmehetek itthonról, mert ők ketten kitűnően megvannak. Délután apa kapja a legragyogóbb mosolyt és van egy külön a részére kifejlesztett szívmelengető tekintet is. Igen! Hiszen mi egész nap együtt vagyunk a kis porontyunkkal, Őt viszont csak este látja néhány órára! Azt pedig ki kell használni, mert Apa a minden! Ha ül az ágy végében, akkor odakúszik mellé és úgy néz fel rá, mint egy istenre, ha esetleg ezt Ő nem venné észre, akkor megpiszkálja a picike kezével, hogy tudassa „itt vagyok”! Hétvégenként a reggeli után is az Ő karjában a legjobb elaludni, mert jó az illata és nyugtató a hangja, és árad belőle a feltétel nélküli szeretet kicsiny lánykája iránt! Sok-sok ilyen apuka van még szerte a világon és róluk olyan ritkán hallunk. De mi nem győzünk hálásnak lenni nekik, hogy kibírták a terhesség alatti hormontúltengés minden tünetét és velejáróját, éjjel felkeltek/felkelnek velünk, ha megébred a gyerkőc és reggel dolgozni mennek, hogy megkeressék a betevőt, délután pedig mosolyogva jönnek haza, mert tudják, hogy itthon szeretet és nyugalom várja Őket. Meg persze a világraszóló mosoly és tekintet, ami csak és kizárólag az Övék! Minden tiszteletem a gondos és szerető apukáké! (A cikket beküldte: szofi2)
|