|
|
Kategória: Szüléstörténetek Anya lettem, hitted volna?!Kitti lányom születéstörténeteAmíg az ember nem lesz maga is szülő, addig nem érzi át, mi az élete igazi értelme. Sodródni, szórakozni persze nagyon jó és kell is, amíg tehetjük. De van egy határ, amikor ez már kevés ahhoz, hogy teljes legyen az élet. Hölgyeim! Akkor kell férjhez menni és babát szülni! 2009 tavaszán kiderült, terhes vagyok. A baba remekül fejlődött, vele nem is volt semmi gond, de nekem az első terhesség a létező összes negatívumát bemutatta. Még anyám se hitte el, hogy nekem ennyi bajom van. Az állandó hányás persze csak a kezdet, aki ezt ismeri, az megérti, hogy így elég nehéz örülni a kis édesnek, ha 5 hónapig a budi fölé görnyedve telnek jobbára a napok. Bőrkiütés, terhességi isiász, lábzsibbadás, jaj nem is folytatom. A legdurvább volt, hogy 30. héttől olyan szúrásokat éreztem az alhasamnál, hogy minden lépés kínszenvedés volt, amíg orvoshoz mentem vagy a védőnőhöz. Szóval én vártam a világon a legjobban, hogy bújjék már ki végre ez baba, mert nem bírom. A legszebb a sok szenvedésben az volt, hogy könnyű szülésem lett, ki hitte volna. A 39. héten egy éjszaka felébredtem valami gyanúsra, fájdogált a derekam. A férjem elment hajnalban dolgozni nem is mondtam én neki, hogy maradjon, mert nem hittem, hogy szülés lesz még aznap. 9 körül mintha élesebb fájdalmat éreztem volna, hát kíváncsiságból mérni kezdtem az időt. Meg is ijedtem, mert 3 perces és 5 percesek voltak. A nővérem vitt be a kórházba, miután jól leszidott, hogy mindjárt szülök, és még itthon lébecolok? De hát annyira nem volt durva, hogy csak a dokinak hittem el, mikor vizsgálat közben mondta, már látja a baba haját. Akkor aztán riadóztattuk a férjem. Miután beadták az infúziót, már nem volt kedvem viccelődni, hogy ez nem is fáj. Na akkor belecsaptunk hirtelen a közepébe és azt kívántam valaki csapdossa már a derekam fájások alatt mert ezt nem lehet másként elviselni!A tolófájásokat megérezve kezdtem pánikolni, ugyanis nem éreztem rá a helyes levegővételre. Hiába mondták nekem, lihegjek mint a kutya, az istennek se ment. Végre felfeküdhettem a szülőágyra és ott hirtelen semmit nem éreztem, elmúltak a fájások. A doki könyökkel, lábbal, már nem tudom mivel nyomta a pocakom, de 3 óra 3 perckor halk nyekergést hallottam. A doki a hasamra tett egy csupa fehér meleg kis gombócot, aki kíváncsian pislogott rám. A teste meleg volt, a pofikája gyűrött és felismerhetetlen a rengeteg máztól, de nekem a leggyönyörűbb volt, amit valaha láttam. A babától jobban csak a férjem pityergett, én csak azért nem mert a hatása alatt voltam ennek az egész csodának, amit úgy hívunk, születés. Ma már másfél éves rosszcsont az a baba és heteken belül megszületik az öcsikéje. Kívánom, hogy minden nő átélhesse ezt a csodát, mert azt hiszem, ez teszi a nőt igazán teljessé. (A cikket beküldte: futóniki00)
|