Kategória: Egyéb a terhességről

Amniocentézis 1

Az első gyermekünk down-szindrómával született, így miután kivizsgáltattuk magunkat a férjemmel, úgy döntöttünk, hogy a következő terhességemnél amniocentézist csináltatunk. A kisfiunk halála után 1 évvel abbahagytam a fogamzásgátló szedését, majd tartottunk pár gyógyszermentes hónapot és elkezdtünk próbálkozni. Elsőre sikerült teherbe esnem.

Már a terhesség elején telefonáltunk Pécsre és bejelentkeztünk a 12 hetes ultrahangra és genetikai tanácsadásra. A genetikus azt mondta telefonban, hogy nem biztos, hogy szükség lesz a beavatkozásra, de ezt majd személyesen megbeszéljük. El is jött az idő. Az ultrahangon minden rendben volt. Down-szindrómára utaló jelet nem találtak. Orrcsont ábrázolódott, nyaki redő normális (1,2 mm). A genetikus felvázolta a lehetőségeinket. Azt mondta, hogy vagy amniocentézis vagy vérteszt és később egy szívultrahang. Hozzátette, hogy mivel minket kivizsgáltak és egészségesek vagyunk, így a kisfiunk csak véletlen lett down-szindrómás és az ismétlődés esélye nagyon kicsi. Döntenünk kellett! Átbeszéltük a férjemmel és bár reménykedtem, hogy elkerülhető lesz a beavatkozás, arra jutottunk, hogy a vérteszt egyszer már nem jelezte a bajt és pl. a kisfiunknak nem volt probléma a szívével, úgyhogy most is rejtve maradhatna ha nem egészséges a baba, így az amniocentézist választottuk még az 1% vetélési kockázattal együtt is! Persze gondoltunk arra is, hogy mi van ha egészséges a baba, de a beavatkozás miatt elvetélek vagy mi van ha beteg és meg kell szakítani a terhességet, de mindezek ellenére így döntöttünk, mert még egyszer azt sem tudtuk volna végigcsinálni amit a kisfiunkkal!16 hetes terhes voltam amikor a beavatkozásra sor került. Reggel 8 és 9 között kellett jelentkezni a betegfelvételen. Felvették az adatokat majd felkísértek az osztályra. Ott átöltöztem és várakoztunk páran, hogy szóljanak, hogy mehetünk. Úgy emlékszem, hogy velem együtt négyen voltunk. 11 körül le kellett mennünk a földszintre. Behívtak, megnézték ultrahanggal a picit illetve, hogy hol tapad a lepény, lefertőtlenítették az egész hasamat, majd ultrahangvezérlés mellett belém bökték a tűt. Fogalmam sincs, hogy mekkora lehetett, mert én végig csak a kislányunkat néztem a monitoron. Szerencsére meg sem mozdult! Az egész csak pár percig tartott és csak kicsit volt kellemetlen. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy a férjem ott lehetett mellettem! Hozzáteszem, hogy a férjemen kívül senkinek nem jutott eszébe, hogy felsegítsen az ágyról… Mondták, hogy a vetélés kockázata 3 hétig fenn áll, úgyhogy kíméljem magam. Leragasztották a szúrás helyét majd a folyósón le kellett ülni 15 percre és utána felsétálhattunk vissza az osztályra. Délután 4 körül hozták a zárójelentést és mehettünk is haza. Mondták, hogyha baj van 10 napon belül telefonálnak, de mi ne érdeklődjünk, mert nem adhatnak felvilágosítást!1 hétig csak fürödni, wc-re és enni keltem fel és utána is kíméltem magam. Az eredményt 3 héten belül postázták, de mi egy kis protekcióval már 2 héten belül tudtuk, hogy 46 XX, tehát egészséges kislányunk lesz! A magzatvízből az AFP-t is megállapították. Ez is normális volt (1,09 MOM). A 18 hetes genetikai ultrahangon is mindent rendben találtak.

Azóta megszületett a kislányunk és most már lassan másfél éves és makkegészséges!

(A cikket beküldte: zsezse88)

Amniocentézis 2
Mivel az első gyermekünk down-szindrómával született nem volt kérdés, hogy utána minden terhességemnél megcsináltatjuk az amniocentézist még akkor is ha 1 % a vetélési kockázat. 2012 áprilisában ismét pozitívat teszteltem. »

Az Apa feladatai a szülés után
„Akkor teszel legtöbbet a gyerekért, ha szereted az anyját, az anyáért akkor, ha részt veszel a gyereknevelésben.” Mit tegyen az Apa, hogy a kezdeti idők nehézségeit könnyebben áthidalja a család? Hogyan segíthet az anyának, mik azok a lelki... »