Kategória: Szüléstörténetek

A mi kis csodánk

Eléggé kacifántos történet az enyém, de gondoltam megosztom veletek. A mi kis csodánkról szól, hogy mennyire vártuk, hogy megszülessen a mi szerelmünk gyümölcse. Bár tudtam, hogy nem lesz egyszerű miattam, de odáig nem nagyon foglalkoztam vele, mert nem akartam kisbabát.

Szerencsés alkat vagyok, hamar fiatalon megtaláltam az igazit. Az esküvő után el is terveztük, hogy jöhet a baba. Eleinte nagyon akartam, aztán azt mondtam a férjemnek, ha jönni akar, akkor jöjjön. Sajnos nem jött, mert PCOS vagyok. Több mint egy évig próbálkoztunk, amikor elhatároztam, hogy felkeresem a dokim. Elküldött vérvételre azt mondta, a többit majd meglátjuk. Nehezítette a dolgunkat az is, hogy 2011 januárjában menstruáltam utoljára. Már nagyon vártuk a vérvétel eredményét, ami kimutatta, hogy magasabb az ösztrogén és a tesztoszteron szintem, mint kéne. Hetek óta rosszul voltam már akkor, de mindenre fogtam, hogy biztos ezért vagy azért vagyok rosszul. Így utólag az sem tűnt fel, hogy este 9-kor aludtam, mint a bunda, bár ha valaki rátért volna, biztos azt mondtam volna, hogy vérszegény vagyok.

Hétfőn a háziorvoshoz akartam menni, hogy adjon nekem valamit, mert hánytam is. Szóltam a férjemnek, hogy hozzon már egy tesztet, ami kizárja a terhességet. A háziorvosunk állandóan azzal nyaggatja az összes női betegét, hogy „biztos, hogy nem terhes?”… Még a 80 éves nénitől is megkérdezi. Megcsináltam és pozitív lett, lebegtem! 3 hét izgulás volt, mert pont akkor ment el a dokim külföldre. Mikor megvizsgált, már a pici 11 hetes volt. Végig zavartalan volt a terhességem, rengeteget mozogtam, imádtam minden percét az egész várakozásnak nem érdekelt, hogy csíkos lett a hasam (még a dokim is viccelődött, hogy „a farsangra készülök-e?”). A 24. héten megtudtam, hogy fiunk lesz.

Mikor betöltöttem a 40-ik hetet, a kiírt dátumot, akkor már nagyon izgultam. Rég készen voltunk a kisággyal és a bőrönddel. 2012. október 4-én voltam ultrahangon, ahol mondták, hogy kezd elöregedni a méhlepény, be kellene indítani a szülést és, hogy menjek el a dokimhoz másnap. Este szépen rendbe tettem magam és időben lefeküdtünk és a férjem megígérte, elkísér a dokihoz reggel. Éjjel arra ébredtem, hogy valami nagyon ragacsos van a mellemnél, gondoltam, hogy az előtej, de nem izgultam. Rám jött a hasmenés, de mikor már sokadikra jártam kint az illemhelyen és nem jött semmi, tudtam, hogy beindult a szülés. 7 óra felé keltettem a férjem, hogy remélem jól aludt, mert már nekem 5 perces fájásaim vannak.

Reggel 9-kor bent voltunk a szülőszobában, borotválás, vizsgálat, ahogy az ilyenkor szokás. Mondta a doki, hogy teljesen tág vagyok és nem is járkálhatok így, hanem azonnal szülhetnék, de mivel streptococcus fertőzött vagyok (minden 5. terhességnél előfordul), szóval visszatartották a szülést. Végre megkaptam az orvosságot… burokrepesztés. Személy szerint nekem az összehúzódások nem voltak erősek. Végre megkaptam az oxitocint… na utána voltak bitang fájások. A szülésznő nagyon rendes volt. Mindent elmagyarázott, hogy mi fog történni. Én ügyeletes dokinál szültem igaz, nem is sokat láttam, de ha szülnék, örülnék, ha ő lenne bent. 15 órakor egy gátmetszés után megszületett az én drága kisfiam, gyönyörű mandula szemmel, apai közreműködéssel, 3540 g-mal 51,5 cm-el. Sajnos nekem nem adták a picit. Azóta különös szimbiózisban élek. Ezt főképp a PCOS betegeknek ajánlanám, és azt, hogy sohasem szabad feladni!

(A cikket beküldte: kikericske87)

Regina születése
Életem legcsodálatosabb és legmegindítóbb élménye volt Regina születése, amihez nagyban hozzájárult, hogy a férjemmel együtt éltük át. »

Leggyakoribb utónevek 2004-ben
Ebből a listából kiderül, mennyire más világ van most már, ahhoz képest, amiben még én születtem. A leggyakoribbnak választott fiúnevek 2004-ben a Bence, Máté és Balázs voltak, a női nevek pedig: Anna, Viktória, Réka. De ezek után! Hát vannak furcsa nevek a... »