|
|
Kategória: Szüléstörténetek A legcsodálatosabb ajándékÉn is mint azt hiszem sokan mások az új Egészségügyi átalakítások miatt kétségekkel néztem a szülés elé. De én azt kívánom mindenkinek, hogy olyan elégedett legyen a választott kórházával, mint én a Szigetvári kórházzal.Még ekkor sem hittem el, hogy ma találkozni fogunk a kisfiúnkkal akit 9 hónapig a szívem alatt hordtam. Amire letusoltam az orvosom is megérkezett, 1/2 8-kor megvizsgált és közölte, hogy 2 ujjnyira vagyok nyitva.Közben a férjem is beöltözött és már mellettem volt. Igaz, hogy alternatív szülést terveztünk, de sajnos a kórház átalakítása miatt nem készült el az alternatív szülőszoba így rendes szülőszobába kerültünk. Orvosommal javaslatára nem feküdtem le, sétáltam a folyóson és 10 perc múlva már 5 perces fájásaim voltak, kivülről tudtam, hogy hány lépés hosszú a folyósó. A férjem a fájások között masszírozta a derekamat, ez nagyon sokat segített. Azt mondta a szülésznő, hogy minnél erősebbek a fájások annál jobb. Hát egy óra múlva én nem éreztem, hogy jobb. Már nem voltak szünetek a fájások között és egyre erősebbek is lettek. Nem volt jó se állva, se ülve, se fekve. 9 órakor újabb vizsgálat. Eredmény:3 ujjnyira vagyok kitágulva. Az orvosom azt mondta, hogyha így haladunk akkor délelőtt meg lesz a baba. Ez engem nem vígasztalt, hiszen még csak 9-et mutatott az óra. Újabb séta a folyóson és 5 percenként nézte a szülésznő a baba szívhangját, ami szerencsére végig jó volt. 10 órakor úgy éreztem, hogy jobb ha lefekszem, az orvosom ekkor ismét megvizsgált, 4 ujjnyira voltam kitágulva. Azt javasolta, hogy üljek fel az ágyon úgy, hogy a két lábam az ágy két oldalán lógassam le és fájáskor dőljek előre, mert így a babának is sokat segítek. Sajnos ez a testhelyzet számomra elviselhetetlen volt, így inkább lefeküdtem. Közben bekötött a szülésznő egy oxitocin infúziót, bár a fájások olyan erősek voltak már addigra, hogy a falat tudtam volna kínomba kaparni. Elvek ide, elvek oda kértem valami fájdalomcsillapító injekciót, de az orvosom azt mondta, hogy nincs értelme, mert 1/2 órán belül meg lesz a kisfiúnk. A férjem végig fogta a kezem, simogatta az arcom és beszélt hozzám. Nagyon sokat jelentett a jelenléte, támogatása. Amikor éreztem, hogy nyomnom kell, igyekeztem teljesen oda összpontosítani amit az orvos mondott, hogy mindent úgy csináljak, hogy a kicsinek is jó legyen. Nem volt egyszerű! Férjem fogta a jobb lábam én a balt és nyomtam. 2 nyomás után mondta a férjem, hogy már látni a kicsi fejét! Az orvos gyorsan gátmetszést végzet(erre én nem emlékeztem a férjem mesélte utólag)és a következő percben már ott állt mellettem és segített kinyomni a babát. Még két nyomás és megszületett a kisfiam 10 óra 25 perckor. Az egész szülőszoba zengett a sírásától. 2510 grammal és 51 cm-re jött a világra. A férjem elvágta a köldökzsinórt. A kisfiamat rögtön odatették a hasamra és miután elvitték megfürdetni, megvizsgálni és pólyába tették visszahozták és 2 órát együtt voltunk a szülőszobán hármasban. Amíg a kicsit elvitték az orvosom összevarrta a gátmetszést. Amennyire féltem tőle annyira nem fájt. Miután láttam a kisfiam csak arra tudtam gondolni, hogy milyen aranyos és hamarosan a karjaimba tarthatom. Szeretném megköszönni elsősorban férjemnek a megértést és a segítségét és ezt a felejthetetlen és csodálatos ajándékot amit adott nekem. Az orvosomnak Dr. Ruzicska Zsoltnak és a szülésznőnek Editnek a segítséget, türelmüket és a támogatást. A nővéreknek és a csecsemős nővéreknek azt, hogy felejthetetlenné tették a kórházban töltött 4 napot. Babás szobában voltunk a kisfiammal Vajkkal, azt is megmutatták, hogy kell fürdetni, pelenkázni, szoptatni. Nem volt senki türelmetlen és undok ha valami nem sikerült elsőre és készséggel válaszoltak a kérdéseimre is. Mindenkinek ilyen figyelmes orvost és nővéreket kívánok, mint amilyen a szigetvári kórház szülészetén dolgozó kis csapat! (A cikket beküldte: Trixi1978)
|